Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1914
Tartalomjegyzék
5 becsülte az utasításaihoz való alkalmazkodást. Elismerésében sohasem fukarkodott. Az esetleg tapasztalt hiányok felemlítésében azonban igen tapintatos volt. Sohasem akarta senkinek kedvét szegni, nem akart keserűséget kelteni. Épen azért kifogásait legtöbbször — mint mondani szokta — csak „unter uns,u okulás kedvéért hangoztatta, nem pedig hivatalos feljegyzés céljából. Konferenciái, melyekkel hivatalos látogatásait befejezte, rendkívül értékes didaktikai és pedagógiai előadások voltak. Nem a jegyzőkönyv számára kimesterkélt frázisokat hordott össze, amelyek oly dúsan fakadhatnak az iskolai élet talajából, hanem inkább barátságos társalgás formájában, keresetlen szavakban adta elő tapasztalatait s fűzte azokhoz bölcs megjegyzéseit. Nem határozott rendelkezések, hanem okulást célzó tanácsok voltak ezek, melyek nem akarták elnyomni a tanár egyéniségét, csak támogatni munkája eredményének biztosításában. Hogy látszólag rideg külseje melegen és nemesen érző szívet zárt magában, azt lépten-uyomon elárulta. Amint szerette az iskola#, szerette annak lelkes munkásait is, szerette a tanulóifjúságot is. Az ifjúság iránt való igazi atyai szeretetet igyekezett mindig erősítgetni, táplálni a tanárokban is. A tanulmányi eredmény elbírálásában, az érettségi vizsgálatok alkalmával, a szó legnemesebb értelmében vett humanizmus irányította. Türelme a gyengébb tanulókkal szemben kimeríthetetlen volt. Bátorító szavai nyomában eloszlott minden félénkség. Az osztályozásnál belekapaszkodott a legkisebb mentő körülménybe is, különösen ha arról volt szó, hogy valaki esetleg egy egész esztendőt elveszítsen. Arra, hogy valaki véglegesen megbukjék az érettségi vizsgálaton, 25 éves főigazgatósága alatt alig volt eset. Székesfehérvárott történt, hogy egy javító érettségi vizsgálat alkalmával, csupa kpnyö- i ületből, igen gyenge tanulókat mentett meg attól, hogy véglegesen elhitessenek az érettségitől. Az eredmény kihirdetése alkalmával a következő komikusán ható szavakkal könnyített lelkiismeretén: „Most az egyszer átmentek. Azonban ha jövőre ilyenek kerülnek ide, azok feltétlenül meg fognak bukni.“ Spitkó nem sáncolta magát a mindennapos iskolai munka keretei közé. Volt érzéke a nagy koncepciók iránt is. A pedagógiát mint tudományt is nagyra becsülte és művelte. A modern vívmányokkal való értékök szerint tudott számot vetni. Országszerte ismertté tette nevét a különböző folyóiratokban megjelent dolgozataival, polémiáival, melyek mind a középiskola fejlesztését célozzák és melyekben az egységes középiskola hívének vallja magát. Ez ügyben való felszólalásai a különböző szakértekezleteken mindig nagy figyelmet keltettek. Spitkó Lajos elmúlásával sokat vesztett a magyar közoktatásügy, sokat vesztettek a vezetése alatt állott intézetek s ezek között a mienk is. A tanári kar jóakaró támogatóját, nemesen érző jó barátját, az
