Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1914
Tartalomjegyzék
62 4. A tanév megnyitása. A hadi állapot, úgy hozta magával, hogy íij tanévünket, a vall. és közokt. minisztérium 1914. augusztus 24-én kelt 114.481. sz. rendeletére, a rendes időnél két héttel később, szeptember 14-én nyithattuk meg. A megnyitás különben szokott módon, ünnepélyes Veni Sancte-val, történt, utána az osztályfőnökök elrendezték osztályukat, a tanulóknak megadták a szükséges utasításokat s kiosztották köztök az órarendet. Az előadások szeptember 16-án reggel, a 772 órai szent mise után kezdődtek meg, melyeket aztán, a rendes és a helyi viszonyoktól követelt szünetnapok kivételével, május 12-ig, mikor a vall. és közokt. m. kir. minisztérium 1915. május hó 4-én kiadott rendeletére befejeződtek, a rendkívüli viszonyok közt sem zavart meg semmi sem. Az intézeti rendtartás és fegyelmi szabályok ünnepélyes kihirdetése, mely máskor a tanév megnyitásának egyik mozzanata volt, ezidén, minthogy az összes tanulók befogadására egyedül alkalmas helyiség, a tornaterem, a Vörös-Kereszt Egylete egri fiókjának kórházi célra még augusztus hóban átadatott, nem volt lehetséges; e helyett az igazgató, az előadások első napjaiban, osztályon- kint az illető osztályfőnök jelenlétében hirdette ki és magyarázta meg azokat. 5. Valláserkölcsi élet. A középiskolának, mely nem kevésbbé nevelő mint tanító intézet, nincs előbbre való kötelessége, mint hogy tanítványait, kik benne testi és szellemi erőik egybehangzó fejlődésével jövő boldogulásuk alapját vethetik meg, oktassa és szoktassa arra, amit, általában véve, egész életükön át kell cselekedniük. Valláserkölcsi tekintetben sem tehet máskép, s a kath. középiskola, ha tudja és be akarja tölteni hivatását, csak így szólhat e részt tanítványaihoz: „Kötelességtek lesz a küzdelmes élet minden szakában, ha ideig és örökkévaló boldogságtokat biztosítani akarjátok, az imádság, Isten és anyaszentegyházunk parancsainak teljesítése, a gyónás, a lelki megújulás, az áldozás, egyszóval a vallás átélése, amint kath. keresztény anyaszentegyházunk isteni alapítója rendeli. Tanuljátok hát ezt és szokjátok is meg mostantól kezdve. Nem kívánok tőletek többet, mint amennyit anyaszentegyházunk az ő józan, szabad és hű fiaitól megkíván. Ha buzgóságtokban mégis, szabadok lévén, tovább akartok menni s a lelki élet magasabb, Istenhez közelebb vivő ösvényét óhajtjátok járni, jó, menjetek, de mindenkor önként és ne mások parancsára. Szabadság, józanság s mindenek fölött őszinteség adjon szárnyat buz- góságtoknak. A parancsszóra végzett cselekvés nem mindig őszinte; az önként végzett jó cselekedeteknek ellenben az őszinteség ad értéket. Őrizkedjetek azért az álarctól! Isten, ki belát a szív rejtekébe is, mit gondoltok, jó néven veszi talán a képmutatást ?“ — Ezeket az elveket tartotta szem előtt az intézet tanítványainak úgy vallástani oktatásában, mint a vallásgyakorlatokra való szoktatásában is, mely abban
