Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1912
Tartalomjegyzék
19 semmi. Olykor mégis azt hiszem, hogy van valami titokzatos célja. Olykor úgy gondolom, hogy mi egy láthatatlan kincset viszünk magunkkal, amelynek bizonyos időre el kell érkeznie valahova. Most mi visz- szük — ha kidőlünk, vállára veszi más — de egyszer csak elérkezik oda, ahol szükség van rá.“ Ezekkel a gondolkodásra késztő, sejtelmeket ébresztő szavakkal fejeződik be Déryné életének egy fejezete, melyet a múlt emlékeit liiven őrző kegyelet drámai formába öntött. Déryné ifjasszony, melyet a költő szerényen csak színjátéknak nevez, ha nem is igazi dráma, de mindenesetre igen szép költemény. Szintén történeti színezetű, de már egészen költői tárgyú romantikus dráma Éva boszorkány, — ezidőszerint legfrissebb levél Herczeg drámaírói koszorújában. Középkori színezettel tárja elénk a boszorkánynak hitt s ezért fogságban elpusztult asszony leányának, az árva Éva hercegnőnek történetét. Szomszédja, a könyörtelenül kapzsi goriciai gróf egymásután foglalja el várait, úgy, hogy már csak a kis Bölöny- vár marad meg neki. A pusztításoknak az vet véget, hogy a gróf, engedve az egyházi felsőbbség parancsának, megkéri a kezét. A csaknem még gyermekleányban már felébresztette a szunnyadó asszonyi lelket egy szerelmes férfi, egy gyorsan hevülő kóbor hegedűs, akivel bujdosása közben hozta össze sorsa. Ez az asszonyi lélek hamarosan démonivá kezd fejlődni, mikor a gróf gúnyt űz belőle, azt üzenvén neki az esküvőre kitűzött napon, hogy csak másnap fog érkezni, tartson hát a menyasszony maga lakzit, ha tetszik neki. A gróf üzenethozó követével együtt érkezik a szerelmes hegedűs is, és a megalázott Éva csudálatosán ravasz fejében egyszerre kész a terv: azt mondja a várnépnek, hogy az idegen ismeretlen ifjú nem más, mint az ő álruhába öltözött vőlegénye, kit szerelmes szemei rögtön felismertek. A hegedűs gondolkodás nélkül belemegy a veszedelmes, de sok gyönyörűséget ígérő játékba. Eszközévé lesz a lánynak. Nagyon jól tudja, hogy rettentő sors vár reá, de semmivel sem törődve megesküszik a hercegnővel. A gróf még az éj folyamán megérkezik, de Éva rendeletére csak reggel eresztik be a várba. Rettentő haraggal jön, hogy ítéletet tartson. Keresi a hegedűst. Most tör azután ki Évából a gonosz boszorkány-lélek, mely hamarosan a helyzet urává teszi. Mit neki most már a szerelmes hegedűs? Semmi szüksége tovább rá. Megtagadja, elhajítja, mint a megúnt játékszert. Szerelmet színlel a gróf iránt, elámítja egész környezetét, úgy, hogy még az öreg Orsolya asszony is, aki az asszonyi praktikában, a férfiak leigázásában mestere akart lenni, megborzad tőle. A megtagadóit szegény szerelmes ifjú, rejtekhelyén hallgatva a kiábrándító démoni megnyilatkozásokat, leveti magát a mélységbe. — Látnivaló, bogy a dráma szimbolikus értelmű. Évában — a név is erre utal — pesszimizmus felé hajló felfogással az örök asszonyi lélek megdöbbentő rejtelmeit akarja feltárni 2*
