Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1911
Tartalomjegyzék
6 A theologia elvégzésére apátja növendéktársaival együtt a híres osztrák ciszterci apátságba, Heiligenkreutzba küldi. Hogy milyen érzelmekkel mehettek magyar ifjak az ötvenes évek elején Ausztriába tanulni, azt könnyen elgondolhatjuk. Habár ruhájok és regulájok közös is, idegeneknek érzik magukat tanulótársaik között, mert hiszen egy világ választotta el őket tőlük. S így azután, bár értelmök kiművelésén jólelkű és tudós tanárok fáradoznak, akiket Vajda Ödön még öregkorában is, valahányszor Bécs k ornyékén . megfordul, hálás szívvel látogat meg a heiligenkreutzi temetőben, mégis bevégezvén az iskolai évet, megállapodnak egymásközt, hogy többé nem térnek vissza. Ezt kellő formában, de teljes határozottsággal kijelentik apátjoknak. Villax Ferdinánd a szerzetesi élet egyik alaperényének, az engedelmességnek sérelmét látván fellépésökben, az idősebbeket — mint felbujtókat — egyszerűen elbocsátja a rendből, azonban a fiatalabbakat mégsem kényszeríti arra, hogy visszamenjenek. így kerül azután Vajda Ödön, mint másodéves theologus, az egri érseki líceumba. Az Eszterházy püspök bőkezűségét és kiváló ízlését hirdető hatalmas épület falai között, tehát most már színmagyar környezetben, folytatja és fejezi be fényes sikerrel tanulmányait. Az egri főegyházmegyének több kiválósága tartozik tanulótársai közé. Mindnyájan, akik szeretettel közeledtek hozzá, érezhették szívének melegét. Voltak, akikhez sirig tartó barátság fűzte. Az egri kispapok társaságában fejlődött ki lelkében a világi klérussal való testvéries együttműködés szükségességének élénk érzete, mely egész életén át, minden munkakörében irányította. Első állomáshelye az Entwurf rendelkezései szerint már nyolcosztályúvá kiegészített székesfehérvári főgimnázium. Ennek tanári karába osztja be apátja, miután 1856. augusztus 12-én az ünnepélyes szerzetesi fogadalmat letette. (Áldozópappá, fiatalsága miatt, csak másfélév múlva, 1858. február 13-án szentelik.) Alig volt akkor még négy évtizede, hogy a fejedelmi akarat, mely a zirczi, pilisi és pásztói apátságokat egyesítette, egyben legfőbb hivatásukká tette a magyar cisztercitáknak az ifjúság nevelését és oktatását, s az egri gimnáziumon kívül — melyben már régebben tanítottak — a székesfehérvárit és pécsit is vezetésökre bízta. Hogy a tanítórenddé való átalakulás folyamata teljesen végbemenjen s így a nevelő-oktató munkásság terén már az ifjabb nemzedéket irányító rendi tradíciók fejlődjenek ki, arra ez az idő mindenesetre rövid volt. Nemcsak a szó szoros értelmében vett tanárképzésről, de a tanári pályára való bármiféle előkészítésről is alig lehet ezidétt még szó. A papi pályára kiképzett fiatalembert beállítják a munkások sorába, aki azután tanítgatva tanul s részben egykori tanárainak, idősebb társainak eljárása meg tanácsa szerint, de legnagyobbrészt mégis saját ösztönének irányítására hagyatva, keresi az utat tanítványainak eszéhez, szívéhez. Sok isten
