Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1911

Tartalomjegyzék

27

Óriási anyag bírálatán alapulnak. Önállóak, eredetiek és biztosak. Tévedéseket igazítanak ki. Régi adatok értékét helyesbítik. Uj tételeket állapítanak meg. Irányt mutatnak. Nagy igazságot erősítenek: a keresztény eszmék és intézmények gazdagító, termékenyítő hatását a magyarság műveltségfejlesztésében.

Ciszterci lelke mindenekelőtt saját rendje részesedését keresi. Három önálló munkában (A pilisi apátság története, 2 k., A czikádori apátság története, A pásztói apátság története, 3 k ) és több értekezésben (A ciszterczi rend története Magyarorszában, A ciszterciek középkori iskolázása Párisban, A ciszterci rend mnltja Magyarországon,

III. Béla és a magyar nemzet művelődése, Hogyan lettek a ciszterciek tanítórenddé Magyarországon stb.) foglalkozik III. Béla király telepít- vényeseivel, akik jó- és balsorsban egyaránt hűséges munkásai voltak a magyarság kulturális érdekeinek. Kiterjeszkedik azonban a művelődés egyéb tényezőire is. Szinte csodásán gyors egymásutánban jelennek meg: A népoktatás története Magyarországon 1540-ig, A káptalani iskolák története 1540 ig, A debreczeni ev. ref. főiskola XVII. és XVIII. századi törvényei, A pécsi egyetem, A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban c. nagyobb művei, melyek közűi nem egyet a Magyar Tudományos Akadémia koszoruzott meg. Egyéb értekezéseiben és monográfiáiban főkép az Árpád-kor műveltségi állapotaira derít fényt; cikkeiben és beszédeiben rendi vagy országos ünnepi alkalmak jelentőségét, kiváló férfiak (Pauler Gyula, Czobor Béla, Inczédy Dénes, Mátyás Flórián, Horváth Mihály) érdemeit méltatja; könyv- birálataiban a jelentősebb történeti műveken tart szemlét. Eddig 11 önálló munkája, 67 értekezése és cikke, 37 könyvismertetése és bírálata jelent meg. És mekkora tömege a jegyzeteknek, halmaza az összehordott anyagnak vár még feldolgozásra!

Ez azonban csak egy része úttörő munkásságának. Nemcsak mint író, hanem mint tanár is teremtett. Teremtett érdeklődést, felzaklatott munkakedvet s teremtett új iskolát tanítványai körében a régi magyar műveltség kincsesházának a kikutatására. Amióta (1893) mint magántanár, majd (1898) mint az ő számára rendszeresített művelődéstörténeti tanszék első nyilvános rendes tanára működik a budapesti tudomány- egyetemen, egész sereg szorgos ifjú kéz dolgozik egységes terv szerint az eddig elhagyott területeken. Teendőiket a Mester osztja ki. Irányítást tőle kapnak. Csüggedésökben ö a bátorítójuk. Segítséget tőle várnak. Tanácsért őhozzá fordulnak. Haladásokról neki számolnak be. Sikereik örömét vele osztják meg. S ő mily boldog, mikor a „Művelődéstörténeti Értekezések“ sorozata egy-egy újabb füzettel gyarapodik! Szeretettel forgatja, százszor is megsimogatja nézésével s mikor a könyvespolcra a többi közé teszi, szelíd, kék szemeiben felragyog az önzetlen öröm