Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1911
Tartalomjegyzék
12 kül, hogy emelkedésökkel a jövedelem szaporodása lépést tarthatott volna. Vajda Ödön tisztában volt feladatának nehézségével, de teljes elszán ássál tette kezét az eke szarvára s nagy szorgalmával, takarékosságával lehetővé tette, hogy rendje az egyre rosszabbodó gazdasági viszonyok között is minden zökkenés nélkül szolgálhasson hivatásának. Mindjárt, 1873-ban, önálló működésének első évében, messzire kiható tervezetet készít, amely szerint az uradalmat fokozatos beruházások által jövedelmezőbbé fogja tenni. A rendi kormánytanácsban pedig, melynek hivatalánál fogva tagja lett, minden befolyását arra használta fel, hogy az apátság évi fölöslegének legnagyobb részét az előszállási birtokba helyezze el, mert ott dúsabban kamatozhat a befektetett tőke, mint a rend bármely más birtokán. A tanár kötelességtudását, katonás rendszeretetét, mások munkáját érdem szerint méltányló igazságosságát és humánus érzését vitte magával Vajda Ödön új munkakörébe is. Minden idejét, amelyet irodai munka, vagy a magyaros vendéglátás kötelessége nem foglal le, a gazdaságban tölti. Rossz időt, rossz utat nem ismer. Sokat jár gyalog, még többet kocsin, sőt, hogy mentői jobban utána nézhessen minden mezei munkának, lóháton is. A 80-as években sokat jár Boglár nevű hátaslován, rendesen egy fiatalabb gazdatiszt kíséretében, akire nézve az ilyen kirándulás felért egy valóságos vizsgálattal. Általában a gazdatisztekben munkatársait látta és becsülte. Míg az idősebbek tapasztalataiból maga is okulni igyekezett, addig igen nagy gondja volt a fiatalok nevelésére. Példájával, buzdításaival vagy korholásaival akarta bennök felébreszteni az áldozatokra is kész munkaszeretetei s még télen is módot talált arra, hogy megmentse őket a káros tétlenségtől. Ilyenkor — mint a jó hadvezér katonáit — elméleti feladatok kidolgozására szorította őket, hogy azokon feltaláló képességöket gyakorolják és esetleg hiányos ismereteiket kiegészítsék. E mellett azonban igen nagy gondja volt itt is — akárcsak az iskolában — a jellemképzésre. Mindenekfelett nyíltszívüségre, egyenességre akarta szoktatni azokat, akiknek megbízhatóságához majdan igen nagy érdekek fognak fűződni. Még külsőségekben is megkívánta tőlük a hivatásuknak megfelelő viselkedést. Semmit sem gyűlölt annyira, mint az alattomosságot, a túlzott megalázkodást és a kertelgető beszédmódot, — de meg ezekenfelül a gazdatisztekhez legkevésbbé illő ficsúros öltözködést, divatmajmolást, amit széllelbéleltség, megbízhatatlanság jelének tartott. Megbecsülte a cselédet is. Apraját-nagyját névszerint ismerte és szólította Mindenik érezte, hogy szigorú tekintete és összeráncolt homloka mögött, mellyel munkájokat szemléli és a legkisebb mulasztást is felfedezi, aranyszív rejlik. Nagyon jól tudták a cselédek — és ez szinte közmondássá lett ajkaikon — hogy „az uraság fényes szeme