Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1911
Tartalomjegyzék
10 vizsgálat után is mindaddig, míg mint tanulmányait végzett fiatalembert szabad szárnyra bocsáthatta. 1 Egy másik, teljesen gondjaira maradt testvérpár is szintén az ő őrző szemei előtt, atyai szivének melengetése mellett serdült fel, hogy ezután az élet minden vihara, gondjai és örömei között a hála könuyeiv 1 áldozzon emlékének.2 Az iskola falain messze túlterjedő szerető gondoskodásából, érdeklődéséből azonban azok is bőségesen kivehettek rés őket, akik szerencsésebb körülmények között élvén, nem voltak annyira rászorulva. Nem felejtette el soha azokat, akik kezei alól kikerülvén, magokkal vitték az életbe az ő emlékével együtt a becsületes munka szeretetét. Az egyikhez például, aki később apáttá való megválasztatása alkalmából üdvözletével kereste fel, ezen jellemző sorokat írja: „Nem mosódott el lelkemben az édes együttlét emléke ; ezt ön hozzám intézett kedves levelével csak felfrissítette. Jókivánatait szívem mélyéből köszönöm. Ha azok emlékében élek, akikkel együtt töltöttem életem legboldogabb éveit, eléggé meg vagyok jutalmazva.“ 3 4 Mikor 1866. május hónapjának elején biztató jelenségek mutatták már, hogy a magyar égbo't mégis csak ki fog derülni, Székes- fehérvár ünnepet ült. Ekkor volt Vörösmarty Mihály szobrának leleplezése. Eégi dicsőségünk halhatatlan énekese szintén annak az iskolának volt növendéke, amelyben Vajda Ödön lelkesedett és lelkesített a fényes nemzeti múlt képeivel. A magyar viselet ekkor már általános volt; a diákságnak azonban el volt tiltva ennek kiegészítő része, a sarkantyúviselés A szoborleleplezés ünnepére Vajda kieszközli, hogy az ifjúság sarkantyús csizmában vonulhasson ki, sőt hogy ez az engedély még utána is érvényes legyen egy hétig. Kedves képet fest egyik tanítványai arról a jelenetről, mikor a diákság, élén a zászlóvivővel: Wekerle Sándorral, kivonul a szobor elé s diákjai mellett örömtől sugárzó arccal lépked a történelem-tanár, ki máris teljesülve látja a nagy költő jövendölését: „Lesz még egyszer ünnep a világon!“ Mintha csak folytatása lett volna ennek az a jelenet, mikor Vörösmarty születésének százados évfordulóján, az országos ünnep keretében, már mint rendjének feje, lelkes beszéddel leplezi le azt a díszes emléktáblát, amely az ő bőkezűségéből hirdeti a ciszterciták székesfehérvári rendházának falán, hogy ott végezte iskoláit nemzeti irodalmunknak ez elsőrendű büszkesége. — Hogy a hálás szeretetnek minő erős kötelékei fűzték Vajda Ödönhöz tanítványait és mennyire szívéhez voltak ezek nőve, anDak szép bizonysága volt egy negyvenéves érettségi-találkozó 1 Eeé István, székesfehérvári uy. rendőrfőkapitány közlése. 2 A már elhunyt jelestollú hírlapíró, Sümegi (azelőtt Czopf) Kálmán közlése. 8 Sümegi Foszlányok 60. 1. 4 Lövárdi Alajos.