Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1911
Tartalomjegyzék
104 Megnéztük a Szent Terézia-moló végén levő világító tornyot is, mely éjjelenként 16 tengeri mérföldnyi távolságra mutat irányt a Triest felé közelgő hajóknak. A tengerparti élénkség, a hatalmas arányokban épített kikötő, a kereskedelmi hajók és terhes szekerek nagy száma önkénytelenül is a fiumei kikötő kisszerűségét juttatta eszünkbe. Délután Miramar-ban Ferdinánd Miksa főherceg, a későbbi mexikói császár, tündéri szépségű kastélyátláttuk. A grignano-i tengeri fürdőben is megfürödtünk, ami, tekintve a merészen tornyosuló hullámokat, sok tekintetben a lidói fürdés kellemességeit is fölülmúlta. Triestbe visszamenet a vihar annyira fölkorbácsolta a tengert, hogy a tengeri utazás borzalmas nagyszerűségét, a természeti erők szinte végtelennek tetsző energiáját, de a tengeri hatalmak fölött kellő biztossággal uralkodó emberi ész találékonyságát is közvetetlen közelről szemlélhettük. Másnap, május 17-én, már Graz felé utaztunk. Vonatunk Görz- Gradiska, Krajna és Stájerország hegy-völgyes, festői vidékein át haladt és míg egyrészről a természeti szépségek kötötték le figyelmünket, másrészről a vasútépítő technika korlátokat nem ismerő alkotásait csodáltuk meg. A hosszú, 12 óráig tartó utazás oly sok tanulságosat és gyöuyörködtetőt nyújtott, hogy észre sem vettük az időnek gyors rohanását. Május 18-án Graz-ot, ezt a muramenti érdekes német várost, néztük meg. Impozáns középületei fejlett kultúráról beszélnek. A Stadt- parkban pompázó fauna és a Schloss-Bergről elénk táruló remek kilátás soha el nem felejthető képet rajzoltak lelkűnkbe. Mindnyájan sajnáltuk, hogy oly rövid ideig lehettünk ebben a kedves, ónémet stílusú városban, amely néhány óra alatt annyira kedvessé tudta tenni magát előttünk. Graz-ból kiindulva, gyönyörű völgyek ölén, sebesen tovairamodó folyók mentén, meredek hegyek lejtőin, lombos erdőktől szegélyezett pályán folytattuk utunkat a Semmer in g-en át W i e n e r-N e u s t a d t felé. A negyvenegy kilométer hosszú semmeringi út kirándulásunknak szintén egyik legérdekesebb része volt. Mindenütt a legfestőibb képek vonultak el előttünk. A Rax-alpok meg a vadregényes Adlitz-völgy, a vasúti pálya páratlanul merész tekervényei, alagútjai és viaduktjai, a távolban fehérlő havasok, az illatozó fenyőerdők, a tátongó szakadékok — valóban méltóvá teszik a Sem-ueringet az „Osztrák Svájcz“ kitüntető névre. Délután a w i e n e r-n e u s t a d t-i repülőteret, a hangárokat és a repülőgép-műhelyeket néztük meg. Az erős szél a pilótákat óvatosságra intette, s igy csak a hangárokban tanulmányozhattuk a mono- és bip- lánoknak bonyodalmas szerkezetét: a magasba törő emberi észnek és akaratnak legújabb bizonyítékait.
