Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1911
Tartalomjegyzék
97 tanulmányút részleteit előre megismerhesse és előzetesen tanulmányozhassa. A legfontosabb látnivalókról, az út művészi, ipari, néprajzi, történelmi, földrajzi szempontból érdekesebb állomásairól külön, képekkel illusztrált előadást is hallanak a tanulók. Itt Mátrai Rudolf főrendezőé a legnagyobb szerep, aki tanártársaival heteken keresztül buz- gólkodik azon, hogy a kirándulás erkölcsi és tudományos színvonala biztosíttassék. Idei tanulmányi kirándulásunk útiránya Eger—Budapest—Fiume —Abbázia—Venezia— Graz—Semmering — Wiener-Neustadt — Sopron— Szombathely—Győr—Budapest—Eger volt. Időtartama május hó 11—19. Az egész tanulmányút középpontja V enezia volt, ahol két teljes napot töltöttünk. Egerből május hó ll-én reggel 6 óra 12 perckor indultunk el. Régi ismerőseink az Eged, a Bükk és a Mátra tetői lassanként eltűntek szemünk elől és kitárult előttünk az Alföld végtelennek tetsző síksága. Majd a Cserhát nyúlványai között, erdőktől övezett festői vidéken folytattuk utunkat Aszódon, Besnyőn, Gödöllőn át a Rákos patak völgye felé. Innen kezdve villák, nyaralók szegélyezték a pályát, mig végre elénk tárult Budapest. Itt kilenc órát töltöttünk, amit a főváros legfőbb és legforgalmasabb útvonalainak megtekintésére fordítottunk. Megnéztük a Nemzeti Múzeum ásványtárát és a Dunapartot. A földalatti villamoson a Városligetbe rándultunk ki, ahol a délutánt a millenáris emlékmű, a Mezőgazdasági Múzeum gazdag gyűjteményeinek és a Feszty-féle körképnek megtekintésével töltöttük el. A millenáris emlékmű hatalmas szobrászati és építészeti arányai, a Mezőgazdasági Múzeum különböző stílusú és mégis harmonikus épületcsoportjai, Ano- nymusnak, Béla király névtelen jegyzőjének, érdekes szobra, a „Magyarok bejövetele“ c. körkép meglepő szépségei és sajátszerű technikája, a liget virágszegélyes sétái s a Stefánia-út színes kocsikorzója sok-sok szép impresszióval gazdagították a tanulók lelki világát és tették élvezetessé a magyar fővárosban töltött órákat. Este 7 óra 40 perckor a fiumei gyorsvonattal folytattuk utunkat. Az éj sötétje, no meg a szemeinkre ülő álom nem engedte, hogy e földrajzi, néprajzi és tájképi szempontból egyaránt érdekes és változatos útvonal szépségeiben gyönyörködjünk. Túl a Száván azonban, Ogulin tájékán, már a felkelő nap mellett vonultak el előttünk a festői képek. A vonat a Dobra-patak szűk völgyében, erdőborította hegyszorosokban, alagutakon át tört fölfelé a Kvaszt magaslataira. Kamerál-Moravicától kezdve a vidék mind vadregényesebbé vált; fenyvesek váltották föl a bükkök sűrűjét; mély szakadékok fölött haladt a vasút. A skradi ál- lomásuál a Kupják hegy zárta el a vonat útját, de az 1223 m. hosszú alagúton át följutottunk Delnicére, 730 méter magasságra a tenger színe fölé. Innen a 802 méter magasan fekvő Lokve-ig, majd a Slje7
