Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1909
Tartalomjegyzék
33 közlése rendszerint az írás, még pedig a helyesírás segítségéve], vagyis a fogalmazás, a stilizálás. Röviden összefoglalva: 1. beszédtanulás; 2. írás-olvasás; 3. olvasmány-értékesítés; 4. helyesírás; 5. nyelvtan; 6. fogalmazás a nyelvtudásnak tényezői. A magyar nyelv e sokféle ágának fokozatos tanításában kizárólag két főelvnek kell uralkodnia. Az egyik a gyakorlat vagyis a tapasztalat, a konkrét esetekből való elvonás; a másik a koncentráció, vagyis az ismeretek égységes összekapcsolása. Amaz azt jelenti, hogy semmit se tanítsunk kész absztrakt szabályok alapján; emennek az az értelme, hogy a különböző, de egy végcélra, a helyes beszéd és helyesírás megtanítására vezető műveletekben az egyes tanulmányágakat ne szakszerű elszigeteltségökben, egymástól elválasztva, hanem valamennyit együtt, egy fokozatosan bővülő alapon tanítsuk! Ez az a két elv, mely a mai modern nyelvtanításnak valósággal főtengelye. Ezen fordul meg a nyelv könnyű, biztos és sikeres tanításának kérdése. Ebben találkozhatik s ebben kell találkoznia előbb- utóbb a külső szervezetében és hivatásában ma még izoláltan álló két iskolának, mert ezt a két elvet szinte követelőén hirdeti mindkét iskola Tanterve és Utasítása. Mivel az élőbeszéd, az olvasás és irás az ismeretszerzés legfőbb eszközei, a legelső feladat ezen tisztán technikai ügyességek elsajátítása és kifejlesztése. Az Utasítás ugyan már megkívánja, hogy a tanulók az első év végén tudjanak írni és olvasni, s ezt elérhetőnek is mondja a hosszű gyakorlattal kipróbált módszerek segítségével, minők a hangoztató vagy irva-olvastató módszerek, amelyek mellett újabban az analitikusnak és a fonomimikának akadtak lelkes hívei, melyeket tanítóink mindannyian kiválóan ismerhetnek s legjobb belátásuk szerint használhatnak is. De ha egy év alatt, akár a túlzsúfoltság következtében, akár talán ósdi és nehézkes módszer miatt, minő a betliztetö, amely- lyel bennünket tanítottak, s amely még most is gyakorlata egyik-másik öreg tanítónak, ily eredményt nem ér is el a népiskola, az bizonyos, hogy a gyerekek a 4-ik év végére valamennyien viszik a nyomtatott és írott betűk felismeréséig és a kiejtési képességig. Sokan tudnak folyékonyan, sőt értelmesen is olvasni, de vajmi nagy az olyan tanulók száma, akik még messze vannak a folyékony olvasástól. Pedig a Tanterv a IV. osztály feladatai közé már az értelmes olvasást is besorozza. Nem tartozik rám, hogy az írás-olvasás tanításának fogásait — különben sem tehetném a gyakorlatom alapján, hanem legfeljebb csak szakmunkák után — részletesen ismertessem, de a tapasztalataim alapján mindenesetre meg kell tennem, hogy a gimnázium első osztálya érdekében legalább a folyékony olvasás szükségességére felhívjam az 3
