Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1908
Tartalomjegyzék
18 Az irodalom múltjával való kapcsolatnak, meg a külföldi irodalmak hatásának nyomozásával a kritika már nem az ítélkezés, hanem a magyarázás terén mozog. Ez a második fontos feladata, amelyet be kell töltenie. Kétségtelen, hogy csak ügy értetheti meg igazán az irodalmi alkotások jellemző sajátságait, ha a lehetőségig behatóan foglalkozik szerzőjükkel. Persze e tekintetben az irodalomtörténet sokkal tökéletesebb munkát végezhet, mint az élő írókkal foglalkozó kritika. Az élő íróra vonatkozólag mindazon adatok, amelyek eredetét, képzettségét, gondolkodásmódját, temperamentumát stb. világítanák meg, részint kevésbé állanak rendelkezésünkre, részint különféle tekintetekből nem tehetők még közzé. Az irodalomtörténet igen sokat veszítene, ha kimerítői eg fel nem használná az életrajz tanulságait, a kritika azonban ezt csak félig-meddig teheti meg. Igyekszik megközelíteni, de teljesen nem teheti magáévá az irodalomtörténet módszerét. És ez nemcsak épen szorosan az írók egyéniségére nézve áll. így vagyunk nagyobbrészt a korviszonyok hatásának nyomozásával is. A szó szoros értelmében vett történet-filozófiai módszer csak az irodalomtörténet sajátja. Az irodalom termékeinek és a közállapotoknak kölcsönhatását csak bizonyos távolságból ítélhetjük meg igazán. E tekintetben sokkal jobban ismerjük régi íróink alkotásait, jelentőségüket, mint a velünk együtt élőkét. Magyarázatainkat tehát mindig csak azzal a gondolattal fűzhetjük hozzájuk, hogy azokat majd annak idején ki fogja javítani az irodalomtörténet. Azonban azért bizonyos, hogy élő íróinkkal foglalkozva, semmiesetre sem végzünk meddő munkát. Ha nem adatott is meg nekünk, hogy irányító hatással lehessünk irodalmunk jelenére, a múlt értékes hagyományait védelmezve a divat változó áramlatai között, hirdetői és fentartói leszünk irodalmunk fejlődésében a jogfolytonosságnak és tán szolgáltatunk így néhány megbecsülésre méltó adalékot irodalomtörténetünk jövendő búvárainak. Aminthogy irodalmunk múltjának tanulmányozásánál mi is nagyon megbecsüljük a kortársak véleményének megnyilatkozásait. * Amit a fentebbiekben kifejtettünk, azt összefoglaló elnevezéssel „a rozsdától kifényesített tegnapok eszményeinek“ nevezik a „penész irodalommal“ harcba álló „kovász irodalomnak“ bajnokai.1 Pedig hát ha nem tartozunk is „a holnapok látományaitól fényes írások“ magasztalói közé, mi is csak azt valljuk: teremtse meg a művész azt, „amit Hatvány Lajos Indulás. Nyugat 1909. 10—11. szám.
