Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1907
Tartalomjegyzék
58 egy időben, Szent László korában, a dicső apostoli királlyal együtt az ő nagy reménységekre jogosító fiát is a szentek glóriájával övezte. A magyar egyház a jámbor hagyomány alapján az ifjú hercegnek kezébe adta az ártatlanság symbolumát, a liliomot és a nemzeti kegyelet Imre herceget a magyar ifjúság mintaképévé avatta. Nem csodálkozunk azon, — mint Márki helyesen megjegyzi, — hogy manapság Szent Imre hercegről kegyeletien hangon emlékeztek meg. Szent Istvánt, a magyar keresztény királyság hatalmas oszlopát is megtámadták, még könnyebb letörni a gyönge liliomot. Pedig csak azt tette meg Imre ifjú korában, uralkodói hivatásra készülve, mit a nagy II. Rákóczi Ferenc tett meg élte alkonyán, nagy történeti feladatának megoldása után. Imre herceg a XI. század romlottsága közepette őrizte meg szive ártatlanságát, II. Rákóczi Ferenc XIV. Lajos francia király udvarának könnynvérű hölgyei és udvari emberei között. Mitsem törődött azzal, hogy az udvari emberek hogyan nézdelik nevetgélve, miként borúi le a templom hideg kövére. „Hülye volt, szenteskedő volt Imre herceg,“ mondja rá a mai kor embere, ki nem képes a régi korok szellemébe behatolni, kit bánt az, hogy a magyarok jövendő uralkodóját kezében liliomszállal és nem buzogánnyal ábrázolják. Viszont úgy Ítél a másik Kinizsi Pálról, hogy „kulturbestia volt,“ mert buzogánnyal zúzta szét hazája ellenségeinek fejét. Az ilyen állításokra nem lehet komoly válaszunk. Nagyon jól mondja Márki, „nem liliomszál, nem buzogány, hanem korbács való annak a kezébe, aki a mi történelmünk templomába betolakodó kufá- rokat kikergetni akarja.“1 1 Márki: Szent Imre herceg. Religio, 1907. évfolyam. Nagy Béni dr.
