Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1907
Tartalomjegyzék
142 A szobor is ünnepi mezt öltött: alapzatát a leleplezéskor reá- helyezett koszorúk özöne borította. Kivált közűlök az egri főgimnázium bronz koszorúja, melyet a fiúi kegyelet és lelkesedés hozott Eger védőjének, a szobortalapzat mellső oldalán állandóan jelezni akarva, hogy „ez a kegyelet adója . . . egy szebb, boldogabb jövőnek biztos záloga, s akik hozták, azok követni is akarják mindenkor Dobó szellemét.“ Az ünneplés a Himnusz eléneklésével kezdődött, melynek elhangzása után Nagy Béni dr., főgimnáziumi tanár, ezt az ünnepi beszédet tartotta: „Egybegyültünk, Kedves Ifjak, hogy a magyar nemzet kiváló alakjáról, Eger hős védőjéről, Dobó Istvánról, emlékezzünk. Üdvös és tanulságos ez az emlékezés! Már a görög ifjak gyakran kivonultak Thermopylai szűk szorosába, Leonidas köoroszlánja elé, hogy ott a hősök vérével áztatott földön megtanulják tőle „megcselekedni azt, amit megkövetel a haza.“ Itt, az egri vár tövében, a magyar vitézek vérével megszentelt földön, Dobó ércbeöntött alakjánál, Dobó lelke szól hozzánk; az ő feddő és buzdító szózata felújítja lelkűnkben a letűnt idők szomorúságát s az elmúlt idők dicsőségét. Dobó István szomorú időket élt át. A XVI. század első felében „megnehezült az idők szomorú járása felettünk.“ A kettős királyválasztás szétválasztá a nemzet fiait, és mikor 1541-ben Szolimán török népe az ország szívébe, Buda várába beférkőzik, Magyarország területe három részre szakad. Meginog az ősi katholikus hit, az újhitűek kigúnyolják a Mária-kultuszt. Nem folyamodnak többé Máriához, „Magyarország oltalmazójához, a törökök megnyomorítójához“, s ennek jeléül, mint a legenda tartja, Szolimán a budai várfal egyik fülkéjében levő Mária-szobrot befalaztatta. Elveszett Magyarország egysége és 1547-ben a törökökkel kötött békével elbukik Magyarország függetlensége is. Nincs, aki rajtunk segítene: királyunk kül-ő országban tartózkodik, a végvárak omladoznak, magyar vezérre nem mernek sereget bízni, az idegen zsoldos hadak pedig gyáván meghátrálnak a török elől; itthon meg a népet sanyargatják, rabolják, úgy, hogy népünk segítségért és bosszúért az égbe kiált. E szomorú időkben Fráter György alakja domborodik ki; ő híven ápolja a nemzeti királyság eszméjét, az egységes és független Magyarország eszméjéért küzd és egyedül ő tudja távol tartani a törököt hazánktól, de csak kétszínű, ámító politikával. Azután e politikájának áldozatúl esik; az egységes Magyarország harcosa 1551-ben elbukik, hatvan sebtől vérezve szörnyet hal, s a haldoklónak utolsó fohásza, „Jézus, Mária,“ a nyomorba jutott magyarság jajkiáltása volt. Jajkiáltásunk elhatott nyugotra is. Ijedelmet keltett Németországban, hogy szomszédságába férkőzik a török és könyekét hullatott Szent Péter utódának szeméből, mert tudta, hogy nincs többé Európá-
