Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1907
Tartalomjegyzék
6 nének rombolni, akkor még nem nehezítették meg úgy, mint manapság, az iskola jellem-formáló munkáját. A tanári pályáról 1868-ban más térre szólította el rendfőnöke. A rend legnagyobb birtokára, a fejérmegyei Előszállásra került segéd- jószágkormányzónak, majd néhány év múlva a harminckétezer katasz- trális holdnyi uradalom minden gondja az ő vállaira nehezült. Mint a rendi vagyon hűséges sáfárja, a rend anyagi helyzetének fellendítése körül igen nagy érdemeket szerez magának. A gazdálkodást modern színvonalra emeli, Előszállást mintagazdasággá teszi, jövedelmét any- nyira fokozza, hogy rendje az egyre fokozódó igényeknek akadály nélkül tehet eleget. A tanár kötelességtudását, katonás rendszeretetét, mások munkáját méltányoló igazságosságát és humánus érzését új munkakörébe is magával vitte. De míg rendjének anyagi érdekei foglalkoztatják, kulturális munkássága sem szünetel. Rendkívül nagy tevékenységet fejt ki a népnevelés terén. Egymásután építteti a modern kívánalmaknak megfelelő iskolákat és szervezi az új tanítói állásokat. Személyes utánjárásaival, buzdításaival, jutalmazásaival oda fejleszti a dolgot, hogy az 1879-iki székesfehérvári országos kiállításon már feltűnést keltenek az előszállási iskolák s Trefort minisztert ezen kijelentésre bírják: „Ez a népiskola ideálja!“ De ezenkívül a rendi intézetek munkáját is folyton éber figyelemmel kiséri s a munkában kifáradt, felüdülésre szorúló tanárok számára az iskolai szünetek alatt vonzó, kellemes otthont teremt Előszálláson. Mikor Supka Jeromos, zirczi apát, 1891. február havában meghal, a rendtagok figyelme Vajda Ödönre irányúi. Április hó 2-án apáttá választják s miután a királyi kinevezés május hó 9-én ezen választást megerősíti, díszes, de sok teherrel járó állását, amelyet nem keresett soha, elfoglalja. Élete eddig sem volt ment a gondoktól, de most, megnövekedett méltóságának arányában, megnövekednek gondjai is. Mikor rendje arra számított, hogy egész embert fog benne kapui, aki úgy az anyagi, mint a szellemi téren előbbre fogja vinni ügyeit, igen jól számított. Az egyre rosszabbodó gazdasági viszonyok között Vajda Ödönnek minden körülményt mérlegelni tudó bölcseségére és csak a köz javáért lángoló buzgalmára volt szükség, hogy a rend négy főgimnáziumában (Eger, Székesfehérvár, Pécs, Baja), minden megrázkódtatás nélkül, teljes erővel szolgálhassa a célt, amely ma létezésének alapja. Ma — 17 év múltán — fényes bizonyságot tehetünk arról, hogy teljes mértékben beteljesült intézetünk igazgatójának reménysége, melyet az 1890/91. évi Értesítőben a következő szavakkal fejezett ki: „Nagy tulajdonokkal díszlő új védnökétől reménnyel telve várhatja főgimnáziumunk fejlődésének és jó nevének ápolását s ebben, közvetve, az intézeti tanulóifjúság is a maga szellem-erkölcsi nevelése- s működésének egyik szerencsés föltételét..“
