Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1907
Tartalomjegyzék
52 IV. A szenttéavatás után keletkezett Imre legendája, melyet ma hét kéziratos példányból ismerünk.1 Legrégibb kézirata a 13-ik századból való; a rheini monostor 69. számú codexében „Codex Runensis“-ben olvasható a 38—41. lapokon. Ezt szorgalmas, de tudatlan másoló készítette, azért telve hibával, de szerencsére csaknem egykorú író hibáit kijavította az eredeti példány alapján. A legenda többi kézirata mind a 15-ik századból való. Két csoportra oszthatók az eltérő bevezetés szerint. A „postquam Unigenitus“-féle bevezetéssel kezdődik a párizsi nemzeti könyvtár 8879. számú codexe, valamint a párisi Maza- rini-könyvtár 1329. számú codexe (414 — 17. lap), mely valaha a cor- sendonki monostor tulajdona volt. „Inclitus dux“ bevezetéssel kezdődik a mondseei codex vagy Codex Lunaelacensis 2 (90—92. lap), mely a 18-ik században még a mondseei kolostoré volt, jelenleg pedig 3632. szám alalt a bécsi császári udvari könyvtár tulajdonát képezi. Ezen Codex Lunaelacensis másolata meg van a holland sták gyűjteményében és a brüsszeli királyi könyvtár 8932. sz. codexében 186 — 9. lapokon. A mondseei codex kéziratosával csaknem azonos szövegű a Codex Tegern- sensis (26—31. lap), mely 18,6 24. sz. alatt a müncheni udvari könyvtár tulajdona. A hetedik kéziratos nagyon megrontott másolat; a lem- bergi Ossolini-könyvtárban 1944. számú Codex Leopoliensis-ben van 375—77. lapokon. Azt állítják, hogy Imre életirata meg volt régente a Codex Mellicensis-ben is, de ma már ezt nem ismerjük. Imre legendája nálunk nagyon ismeretes volt. Ezért krónikásaink röviden Imre születéséről és haláláról emlékeznek meg munkájokban, a többiben az olvasót Imre ismeretes legendájára utalják. Világosan megmondja a bécsi képes krónika, hogy aki többet akar tudni Imréről, azt bőven megtalálhatja Imre legendájában. „Quisquis enim hoc scire voluerit, ex legenda ejusdem beatissimi confessoris plenam san- ctissimae conversationis ejus notitiam habere poterit. Nos ea potius, quae ab aliis scriptoribus praetermissa sunt, breviter ac summatim scri- bere intendimus.“ 3 Imre legendája nyomtatásban legelőször 1484 előtt jelent meg a „Legende sanctorum regni Hungarie in lombardica história non con- tente“ című könyvecskében 27—29. lapon. Nincs rajta jelezve a kiadó neve, a kiadás éve és helye. Ez jobbára a corsendonki kézirat szövegéhez hasonlít. Nagyon egyezik evvel, bár más codex nyomán készült * * Poncelet i. m. 478. . 8 Magyar Könyvszemle. 1884. évf. 200. 1. * Képes krónika o. 38. Florianus II. p. 138.
