Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1907
Tartalomjegyzék
138 tünk a Liptói havasok s a Magas Tátra legkeletibb csúcsának, a Nagy-Krivánnak, hóval borított tájképében. Fél 12 órakor érkeztünk a csorbái állomásra, ahonnan a Csorbái tóhoz vezető 51 km. hosszú s erős emelkedésű utat, mivel a fogaskerekű vasút még nem közlekedett, gyalog tettük meg. Útközben a Magas Tátra déli hegyláucolatának tájképe — a Nagy Krivántól Koncsistáig — teljesen kialakúit előttünk; míg mögöttünk az Alacsony Tátra csúcsai emelkedtek. Jó másfél órai gyaloglás után az Új Csorbái tónál levő Móry-telepre értünk, ahol megebédeltünk s innen indultunk a Magas Tátra legszebb gyöngyének, a Csorbái tónak, megtekintésére. A sötétzöld vizű, fenyvesekkel és csinos nyaralókkal övezett tó látása, amelynek a Szolyiskó(2314 m.) és Bástya (2404 m.) hatalmas bércei szolgálnak hátterül, feledhetetlen hatással van a szemlélőre. N}Higv0ra hajlott már a nap, mikor elbúcsúztunk e gyönyörű tájéktól, hogy az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat csinos és kényelmes kocsijain folytassuk útunkat Tátrafüred felé. A Csorbái tótól kiindúlva, a Mlinicza, Poprád és Zúgó patakon áthaladva, Fel soll ági nyaralótelep, Tátra-íSzép 1 ak és Új-Tátraftired érintésével a Nagy Turista- vagy Klotild-úton Ó-Tátrafüredre érkeztünk. A Magas Tátra e legrégibb, legnagyobb és legelőbbkelő fürdőhelyének főbb épületeit, köztük a páratlan fénnyel és kényelemmel berendezett „Nagy szálló“-t, és sétányait tekintettük meg; majd, a Nagy szállóban elköltött vacsora után, a „Gondűző“ lakban éjjeli szállásra tértünk. Másnap, május 26-án, a kora reggeli órákban, fenyvesektől környezett árnyas úton Tarajkára, illetve Tar p at ak-Füredr e mentünk. Itt már hallható volt a vízesések moraja. Balra előttünk a Szalóki, szemben a Középorom, jobbra a Lomuiczi csúcs meredezett, lenn pedig a Tarpatak völgye hívogatott csodálatos szépségű vízeséseivel Tarpatak-Füredtől merész kanyarulatokon ereszkedtünk le a Nagy- és Kis-vízeséshez, innen pedig a Nagy és Kis Tarpataki völgy egyesülésénél épült Zerge-szállóhoz. Innen rövid pihenés után kirándulásunk legmagasabb pontjához, az 1448 m. magasságban levő Óriási vízeséshez, mentünk föl. A nehezen járható köves út fáradalmait feledteti a 40 méter magas sziklafalról lezuhogó óriási vízesés szépsége. A Tarpataki vízesésektől Tátralomniczra mentünk. A két óra liosz- szat tartó gyalogutat a tanulók a fáradság legkisebb jele nélkül tették meg, s közben bő alkalmuk nyílt a Magas Tátra faunájának és flórájának tanulmányozására. Tátralomniczon a „Palota-Szálló“, vízgyógyintézet stb. megtekintése után megebédeltünk s azután az Idegen- forgalmi és Utazási Vállalat fogatain — Ó-Tátrafüred és Alsó- Tátrafüred érintésével — Nagyszülőkön és Felkán át Poprádra mentünk le.
