Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1907
Tartalomjegyzék
10 Szent Imre herceg elhagyá a földet, De nem szakadt el népétől soha: Könyörgő szívvel kérte rá az áldást, Lett légyen sorsa jó, vagy mostoha. Ezért tekintünk fel hozzá mi, ifjak, S valljuk miénknek szívvel, szóval öt. Előttünk példaként ragyog alakja, Követjük őt, s ha Isten is akarja, így biztosítjuk majdan a jövőt! íme tehát az eszme, mely betölti Ma ezt a festett kis világot itt! Ha játék közben fény ragyog szemünkben, Dicső szent Imrének szelleme hevít! Kileneszáz éve adta őt az Isten, Ezért ünneplő érzés hasson át: Fel hát a függönyt! Kezdődjék a játék! Fel ifjú társak, fel, fel harsonák ! Második diák (szintén kilépve a függöny elé): Megállj, ne még! (a közönséghez:) Egy kis türelmet kérek, Vau még, mit elhallgatnunk nem lehet: Kettős ez ünnep, melyre egybegyftltünk, Nem múltba néz csak itt a kegyelet! E tágas csarnok, e magas falak, Melyek dalunktól visszaliangzanak, E színpad is, a festett kis világ, Melyen mozog a színjátszó diák, S ez iskolának minden terme, zngja Annak dicső nevét harsogja, zúgja, Ki létrehozta és nekünk adá: S mi hallgassunk, nem is gondolva rá? Nem! Túlkiáltjuk a kövek beszédét, Hadd hallja Eg s Föld hálánk szózatát! Szép alkalom biztat rá, hogy kimondjuk: E sok diák szívét mi hatja át? Még meg sem várva, hogy konduljauak Dicső ünnepre Zircz harangjai S hogy szellők szárnyán erre szálljinak A hál’adás magasztos haugjai, Mi immár küldjük hódoló szívünknek Üdvözletét kegyes Atyánk felé: Aranymiséje tömjénillatába Oh hadd vegyüljön majd ez is belé! Jóságos arcán hadd simítsa majd el A gond redőit hálaérzetüuk S élvezve megfutott pályája bérét, Maradjon még igen soká velünk !
