Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1906
Tartalomjegyzék
8 esi oktatás. E munkáira céloz a Törökországi levelekben. Ezek azok a munkák, melyekről Hnszár Józsefnek ír: „Tudom, hogy kedves öcsém uram azt is akarná tudni, hogy miben áll a foglalatosságom? Itt a világi bajtól, dologtól, gondtól ment vagyok; a csendes életet a könyvek fordítására szentelem, és sok francia könyveket magyarrá változtattam, amelyekből, ha alkalmatosságom adatik, öcsém uramat is részeltetem“ (1759. jan. 5.). 1760.- március 25-én kelt levele szerint útnak is indít egyet. „Egy könyvet is küldök öcsém uramnak, ha lehet. A keresztről beszél (Címe: A keresztnek királyi útja). A könyvnek hasznos voltát maga megmondja a Bevezető, az én Ítéletem szerint méltó, hogy kinyomtassák. Az első auctora spanyol jesuita volt, azután franciára fordították, a franciából székely nyelvre.“ E könyvekről van szó az 1761. márc. 19-én kelt levélben is: „Lelkem öcsém uram! annak igen örülek, hogy a könyvemet (a fentebb említettet) vette ked, de meg annak inkább örülek, hogy ked azt Ítéli, hogy másoknak is hasznára tehet. Arról már nem gondolkodhatom, mert a providentia jó kézhez juttatta. Én nekem még több spirituális könyveim is vágynak, amelyeket szívesen kívánnám, hogy hazámba másoknak lelki hasznokra lehetnének. Ha ked szabadságot ad reá, én azokat beküldeném, — ide gyakran jönnek szebeni kereskedők. Az első könyvet az itt lévő követ nagy akarattal elküldötte — az Isten áldja meg — azt is mondotta, hogy akármikor küldjem hozzá levelemet: elküldi; én is assecuráltam, hogy soha más úton nem írok, hanem azon a főúton, amelyen a lelkem esméreti is megnyugszik. De átallom azt a jó úri követet búsítanom a könyvekkel; azonkívül is a postán nem lehet. Mindazonáltal azon igyekezem, hogy a kereskedőktől elküldhessem a követ engedelmével, hogy a főúton vehesse öcsém uram; de akármikor legyen a béküldés, csak azon kérem öcsém uramat, hogy addig tartsa meg mind őket, auiig nem írok öcsém uramnak, hogy melyiket kinek adja.“ Ebből nyilván látszik, iiogy atya- fiai közt kedveskedésből akarta szétosztani a munkákat s emlékűi szánta őket. Ez akaratának teljesüléséről, szerető szándokáuak megvalósulásáról nem szólnak az írások, s így azt sem tudhatjuk, ha vájjon egyáltalában elküldötte-e őket, vagy halála után kerültek haza az említett utak-módok valamelyikén. De másra is következtethetünk Mikes ez idézett szavaiból: a tulajdon Ítéletére munkáiról s a velők való céljára. Quisquis est verborum suorum optimus interpres. Ezek szerint a Leveleket csak magának, a maga mulattatására írta, hogy az „uuadalomban“ második „én“-jével beszélgessen, „mert a dolog nélkül való létei igen nagy dolog“, vagy csak épen hogy a „pennáját koptassa“, hogy közvetlen benyomásait, a jelen vagy alig múlt szemléleteket megörökítse s emlékező tehetségét támogassa. Valami nagy fontosságot nem tulajdonított nekik, sem nem írta azzal a szeme előtt tartott céllal, hogy „az otthonmaradottak okul-
