Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1906
Tartalomjegyzék
45 felelőleg hat fejezetből áll. „Néhány főrenden szereplő személy, a negyven esztendős, mégis cifrálkodó s „kényes életű“ Dianna, aztán „atyjafia“, a szép, mintegy húsz esztendős Angelika, ki „az ésszel való tréfás nyájasságot a jó erkölcsökkel meg tudta egyeztetni, továbbá Páter Dénes, Dianna okos, értelmes és jólelkű gyóntatója s a huszonhárom éves gazdag, de könnyelmű Telamon folytatnak eszmecserét „1. a restségről és annak eredetéről; 2. hogy külsőképen mit viszen véghez a restség és a világiaknak tunya élete; 3. hogy a munka, természet szerént, minden rendben levő személyeket illeti; 4. hogy miképen lehessen a restséget elhagyni; 5. a cselédes gazdák kötelességeiről s 6. hogy a cselédes gazdák tartoznak gondot viselni cselédjükre“. A cselekvény, melynek keretében vannak kifejtve az egész műnek létet és lelket adó erkölcsi eszmék, azzal indul meg, hogy Dénes páter egy napon, úgy tiz óra felé, ellátogat Diannához. Még az ágyban találja, mert csak tizenegy órakor szokott felkelni. A páter valamelyik hívének ügyes-bajos dolgát szeretné vele rendbe hozni, de Dianna most is, mint már oly sokszor, a dolog érdemleges elintézésének azzal veszi elejét, hogy „most nem ér rá“. A páter megütközik e könnyelmű válaszon, s mert szókimondó, bátor ember, először is kifejezi nem tetszését, hogy még tíz órakor is az ágyban hever, aztán a kárból s veszteségből kiindulva, mely nemtörődömsége miatt szegény pártfogoltját érheti, kezdi kioktatni a jóravaló restség vétkéről. Dianna nem szívesen hallgatja a „prédikációt“ s Ígéri, hogy hamarosan teljesíteni fogja kívánságát. De Dénes páter nem tágít. Angyelika pártjára áll, Telamon azonban Diannának segít s ellenvetéseivel, csípős megjegyzéseivel s fogós kérdéseivel igyekszik zavarba ejteni a pátert. Dénes páter egészen felindulva nyíltan kimondja, hogy „az olyan asszony, aki egyebet nem cselekszik, csak eszik, iszik, aluszik, magát mulatja és cifrázza, és aki az ilyen életben meghal penitenciatartás nélkül, az nagy veszedelemben van üdvessége felől, hogy hacsak az Isten csudálatosán nem üdvezíti“. Tovább folytatná a leckéztetést, de mert Mariánna grófnő látogatóba jött és Diannát magával viszi sétára, másnapra tartogatja mondanivalóját. Csakugyan másnap reggel folytatják a disputát. Most már Mariánna grófnő is részt vesz a beszélgetésben, mert a Telamon elbeszélése alapján nagyon megtetszett neki a páter „catechismusa“. Hat napon át szakadatlanul tart a vitatkozás, s csak az ebéd idejére függesztik fel a moralizálást, hogy utána annál nagyobb hévvel folytassák estig. Végre a hatodik napon Dénes páter diadalt arat. Valamennyien belátják, hogy a páternek igaza van, Mariánna, Dianna, sőt Telamon is, köztök a legkonokabb, hajlik a páter beszédére. Más kedves eredménye is van a vitatkozásnak. Telamon Angyelikát úgy ismeri meg, mint rendkívül okos, jó lányt, akiből kitűnő gazdasszony válhatik;
