Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1906
Tartalomjegyzék
32 Gondolatmenete nagyjában ugyanaz, mint a legtöbb katekizmusé. Az ember végcéljából és rendeltetéséből indulva ki, a hittani anyagot a hitről, a parancsolatokról és malaszteszközökről szóló három főszakaszban tárgyalja kifogástalan katholikus szellemben. Ennek megfelelő- leg az egész munka három könyvre oszlik. Az egyes könyvek tartalmát a mű „Legelső rész“-e, szent Ágostont követve, igy foglalja össze: Az első könyvben meg fogjuk magyarázni a vallásnak kezdetit és gyarapodását világkezdetitől fogvást az örök életnek bétellyesedéseig, amelyért is teremtettek az emberek. A második könyvben megmagyarázzuk, hogy micsoda életet kell élni az embereknek, hogy az örök életet elérhessék. A harmadik könyvben megmagyarázuk a módokat, amelyeket az emberek követvén e földön, elérhetik az örök életet. Eszerint a mű első része tulajdonképen népszerű dogmatika és egyháztörténet. Kérdésekben és feleletekben, továbbá a hozzájok fűzött magyarázatokban a kath. vallásnak Istenről, az embernek Istenhez való viszonyáról, Jézus Krisztusról, a Szentiélekről, az anyaszentegyházról szóló alapigazságait ismerteti meg, elbeszélve közben „a vallás históriáját“ az első ember bűnbeesésétől a Messiás eljöveteléig. Befejezésül, jó magyar fordításban, az apostoli hitvallást adja. A mű második része erkölcstan (morális). Szó van benne — az előbbi módon — a bűnről általában, a halálos és bocsánatos vétekről, a főbűnökről; szembeállítja velők a jó erkölcsöket; közli az egyház tanítását a hitről, a reményről, az isteni szeretetről; megmagyarázza az Isten tíz s az anyaszentegyház 6 parancsolatját,1 történeti vonatkozásokkal együtt. A könyvet a tridenti hitvallás fejezi be. Az utolsó lap végére Mikes ezt jegyezte: „Azoknak, kik vallást tesznek, a szent evangyéliumra kell tenni kezeket“. Legterjedelmesebb a harmadik rész, a szertartástan s egyes részeiben (8. 9. részek) egyházjog. Hogy hinni s a hit szerint élni tudjunk, szükségünk van isteni malasztra, azért használnunk kell az eszközöket, amelyekkel a malasztot megnyerhetjük, vagyis a szentségeket és imádságokat. Készletesen, külön-külön megmagyarázza a hét szentséget s utasításokat ad kiszolgáltatásukra. Tüzetesen szól az imádságokról, ezeknek helyéről, idejéről, formájáról, anyagáról, módjáról; a szent miseáldozatról, az ördögűzésről, a különböző benedikáló és konzekráló ceremóniákról (templom-, oltár-, kehely-, kereszt- stb. consecratio, illetőleg benedictio), a processziókról és a „nemes ajtatos cselekedetekről“. Mintegy kiegészítője a szertartástannak három tábla. Közülök az első annak kiszámítását magyarázza meg példákkal, hogy „akármely esztendőben akármelyik holnap a hétnek micsoda napján kezdődik; a második arra tanít, hogy meglehessen tudni a hétnek akármelyik nap1 A hatodik: „Pénteken és szombaton böjtölj“.
