Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1906
Tartalomjegyzék
18 Mikes mint nevelő moralista. nak le bennök. Faludi kemény szavainak iparkodik élét venni azzal, hogy „akkor voltak, másutt“ voltak. Érthető. A moralistának a legügyesebb taktikát kell követnie. Idegen emberről veszi a példát, de úgy, hogy a magáé is értsen belőle. E munkák tüzetes fejtegetése kívül esik tárgyunkon. Különben is, Faludi szerencsés. Erkölcsi irányú munkái nincsenek eltemetve, ma is kedves olvasmánya ifjúságunknak. Mindenki megismerheti őket. Amit e hosszú kitérőben elmondtam, mindaz hátterűi szolgál Mikes moralista álláspontjához. Mert Mikes épenúgy, mint Faludi, nem unalomból, nem pusztán a maga lelke épülésére fordítgatja bámulatos szorgalommal és kitartással e „spirituális“ könyveket, hanem munkája tudatos, jövőre irányzott munkásság volt nemzete javára. Mikes épenúgy, mint Faludi, ismerte a bajt. Nemzete sorsán töprengő, boldogulását áhító lelke gyökerében megérezte a veszedelmet. Készítgeti is rájok, akárcsak Faludi, legjobb meggyőződése szerint az orvosságokat. Ajánlásaikat fentebb olvastuk. Van Mikesnek egy levele (1725. jún. 11.), mely az ügyre vonatkozólag egész álláspontját megvilágítja. E levél legklasszikusabb bizonyítéka annak, amit róla Faludival összehasonlítva az imént mondottam. Ha nem jutottak volna is haza valláserkölcsi művei, e levél maga is elégséges jele volna annak, hogy Mikes nemzete érdekében „koptatta tollát“. „ .............Édes néném,................az országokban (országukban) k ellene látni, hogy a nemes ember gyermekeit mint nevelik............. V aló, hogy egy országnak a boldogsága az iffiakot való jó neveltetésekből áll — a hadakozást, a tudományokat és a mesterségeket akkor kezdik tanulni. A mi boldogtalan országunkba mindezekre alkalmatossága nincsen egy iffiunak, noha mindezekre olyan alkalmatos volna, mint akármely nemzet. Mindazonáltal úgy tetszik, hogy mégis jobban lehetne nevelni az iffiakot, ha az atyák arról jobban gondolkodnának. Noha közüllök sokan tudatlanok, és egy vaknak nehéz a világtalant vezetni. De, ha magok is a tanulást jobban szerették volna,’ a fiakot többre tanyíthatnák; mert egy jól neveltetett és oktatott iffiu a fiát is a szerént neveli. Mert ugyanis nézzük el, hogy neveltetnek nálunk az iffiak közönségesen? Legalább tíz vagy tizenegy esztendős koráig a faluból ki nem megyen, hanem addig a falusi iskolába jár. Addig az ideig megtanul olvasni, de az olvasással sok paraszti szokást is tanul. Ha iskolában nincsen, otthon egyebet nem lát, hanem minden héten az apját hétszer részegen látja, aki nem törődik azzal, hogy a fiában valamely nemesi és keresztyéni jó erkölcsöket oltson, és csak a cselédekkel való társaságban hagyja, akiktől mindenféle rossz szokást és rossz erkölcsöt látván és tanulván, azok benne csaknem holtig megmaradnak, és a nagy parasztságban való neveltetése miatt azt sem
