Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1906
Tartalomjegyzék
12 Közismert dolgokról emlékezem s majdan klasszikus tanúkra hivatkozom. * * * A korszellem Az emberiség történetének egész folyamán a közszellem két véglet, s hatása az er- az idealizmus és realizmus határvonalai közt váltakozik. Majd az kölcsi életre, ideális, majd a reális irányzat az uralkodó aszerint, amint a korszakember az égre tekint a hit világával, vagy a földet vizsgálja a tudás sugarával. Az egyiknek bukását s a másiknak diadalát az emberi szellem forrongása előzi meg, mely egyaránt felszínre veti az emberi léleknek gyémántnál értékesebb kincseit úgy, mint a föld szennyénél rútabb salakjait. Az uralkodó eszme a szikra, mely az elmék és szívek tüzét lángra gyújtja; a fonál, mely körül az elmék és szívek produktumai kikristályosodnak, mely összes megnyilatkozásaikon végig vonúl; hatása meglátszik mindenen; bélyegét rányomja irodalomra, művészetre, politikai, erkölcsi, családi életére, ízlésére, érzésére egyaránt. Ez uralkodó eszme megindíthatatlan zsarnok: mindazt, ami nem az ő jegyében született, akár egyént, akár szellemének irodalmi, művészeti, egyéni, társadalmi megnyilatkozását, érvényteleníti — a maga korára. Valósággal szimpátiát s antipatiát támaszt. Csak az az egyén számíthat szimpátiájára, ki jegyében jár, szellemének csak az a megnyilatkozása számíthat érdeklődésre, figyelemre, akár a tudományban, akár a művészetben, akár az élet berendezkedésében, melynek színhangulatát a korszellem adja meg. Azonban az emberiség életfolyama a hatás és visszahatás játéka. Változnak az idők s egyszerre csak — de nem előzmények nélkül, mert nincs hajnal éjszaka, nincs éjjel nappal nélkül — nagyot foi’dul az örök ember gondolkodása, ítélete, érzése, ízlése egyaránt. A tétlenségre kárhoztatott, megbénított s elnémított szellem új alakban újra kitör s eget kér: a szabálytalan hullámvonal hegyeihez s völgyeihez hasonlóan újra magasba tör, hogy újra alásiilyedjen. S amit felszínre vet, bár alapjában, lényegében a régi, örök s megmásíthatatlan emberi szellem egyik vagy másik áramlatának produktuma, jelentkezésében mindig új s ezért érdekes. Ekként az emberi gondolkodás és érzés az emberiség — szűkebb körben — egy-egy nemzet életének egész történetében számtalan színváltozatot mutat. S az az egész perspektíva, mely a magasbról, a nyüzsgő-mozgó élet hullámveréseitől nem érintett, múltat, jelent együtt szemlélő elé tárul, egy nagy egységes kép, melynek színei, a szivárvány színvegyületének másaként, egymásba átmenők, egymást kiegészítők." De ne feledjük, hogy sok-sok változatával az emberi szellem mindig csak jót, mindig boldogulni s boldogítani akar. S ebben van megfejtve az ember rendeltetésének fenséges problémája.
