Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1905
Tartalomjegyzék
26 kell vele vívnia egy férfiért. Most már mindezeket átgondolva, azt kérdezem: képzelhető-e ilyen leány ezen a világon ? Bizony csak Jókai világának alakja ez is, még pedig tegyük hozzá: olyan alakja, amelyért rajongnak a fiatal lányok meg a diákok. És mi egyéb a célja Jókainak a kivételességek, ritkaságok halmozásával, mint hogy alakjai érdekesek legyenek ? Ezt pedig eléri teljes mértékben. Hogy igazi, emberi arányokat találjunk Jókai fő alakjaiban, az már csak azért is lehetetlen, mert ő legtöbbször lehetetlen helyzetek feltűntetésével, lehetetlen kalandok elbeszélésével akarja műveit érdekfeszítőkké tenni. Péterfy Jenőnek, egyik legkiválóbb bírálójának sikerűit megjegyzése szerint abroncsokat farag, amelyeken hőseinek cirkuszi ügyességgel kell átugraniok. s ugrásaikat az olvasóközönség zajos tapsa jutalmazza. Nekik minden sikerűi, amit elgondolnak; lehetet- séget nem ismernek. Amely percben meg akarnak halni, feltétlen bizonyossággal meghalnak. Ha meg akarnak változni gondolkodásukban, érzéseikben, erkölcsi sajátságaikban, egy pillanat alatt megváltoznak. Úgy változtathatják lényeges tulajdonságaikat, mint akár a ruhát; olyan könnyen léphetnek át egyik életkörből a másikba, mint ahogyan az ember egyik szobából a másikba átsétál. Jellemváltoztatás, meg visszacserélés épen úgy nem okoz Jókai személyeinek nehézséget, mint a jellembeli két- vagy többalakúság, egymást kizáró jellemvonások együttes megnyilatkozásai. Erre is hozok fel egy klasszikus példát: Ócskáit, a Szeretve mind a vérpadig című regényének főhősét. Ez először is kalandor. A kolostorból megszökött szerzetes, aki beáll katonának. Mikor párbajban megöli egyik ellenfelét, büntetésből levágják a fülét. Ekkor boszúból átpártol a törökhöz, mohamedánná lesz. Később a franciákhoz szökik és a király testőrtisztje lesz, majd azután magához hasonló kalandorokból toborzott seregével Rákóczihoz áll. Ekkor alap- természetét egyszerűen leveti, mint a kigyó a bőrét. Minden nagyobb lelki rázkódás nélkül ez elvtelen, hitetlen, izgága, szeleburdi kalandorból tiszteletreméltó, szilárd elvű hazafi lesz, aki él-hal Rákócziért meg a magyar szabadságért. A csatában kardjával csudákat művel. Távol a harci zajtól bölcs, higgadt, müveit szellemű, érzelmességre hajló lovag, úgy, hogy az a lány, akinek bátyját megölte, beleszeret, mert „a szentek glóriáját látja feje körűi derengni.“ Megnősül és mintaképe lesz a gyengéden szerető férjnek. Egyszer azután ennek a kiváló embernek, akit férfiak, nők egyaránt bálványoznak, egy perc alatt vége lesz. Mikor hiúságát megsértik, újra feltámad benne a kalandor. Elhagyja Rákóczit, el feleségét. Hogy hazája ellen dühöng, azt még csak kimagyarázhatnók valahogy, de hogy megtagadja azt az asszonyt, aki nem bántotta sóba, az már teljesen érthetetlen. És mit tesz ilyen helyzetben az asszony? Megbocsát neki. Amily végletesen változékony a férje, époly állhatatos marad ő. Megbocsátotta már, hogy
