Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1905
Tartalomjegyzék
22 s ezzel kapcsolatban egyúttal pszichológiája, egy példán bemutatva. Pedig még egyszer ismétlem, hogy többi történeti regényei még nagyobb fogyatkozásokban szenvednek, mint ez, amelyről szólottám. Azonban nagyon csalódnánk, ha azt hinnők, hogy Jókai fantáziája csak a rég letűnt korok rajzolásában űzi szeszélyes játékait a valószínűség rovására. Hogy milyen kevéssé korlátozza őt a valóság, azt ama művei is bizonyítják, amelyeknek tárgya a közelmúltból, a jelenből, szóval a költő saját korából van véve. Bármily csudálatosán hangozzék is, de tény, hogy korrajza ilyenkor is igen gyakran teljesen elhibázott, világítása, amelyben az eseményeket, szereplő személyeket elénk állítja, ilyenkor is legtöbbször hamis. Oka pedig ennek a jelenségnek ismét a fantázia ama túltengése, amely még akkor is lehetetlenné teszi, hogy valamit a valósághoz híven adjon elő, amikor ezt a legjobb szándékkal meg akarná tenni. Hasonlítsuk csak össze ama regényeit, amelyek ugyanazon kort rajzolják, ugyanazon eseményeket tárják elénk. Több regénye szól például a szabadságharc meg az ezt követő önkényuralom koráról. Újabb történelmünknek örökké emlékezetes, mert nemzeti létünkre nézve döntő fontosságú nagy napjait, meg a reménytelenség szomorú időszakát nemcsak hogy keresztül élte a költő, de jelentős szerepet töltött be az életben és irodalomban egyaránt. Összeköttetésben volt a nemzet nagyjaival; azon helyzetben volt, hogy az eseményeknek legrejtettebb szövedékeibe is bepillanthasson, a viszonyokat és embereket egyaránt a maguk igaz valóságában megismerhesse. És mégis mit látunk ? Művei sokszor igen jelentős részletekben, a kort jellemző fontos vonásokban ellentmondanak egymásnak, semmiképen sem egyeztethetők össze. Érzem, hogy itt bizonyítanom kell. Nos tehát egy feltűnőbb jelenségre hivatkozom. Több regényében leírja Jókai azt az örökké emlékezetes napot, amelynek feledhetetlenné tételében neki magának is oly nagy része volt: a kivívott sajtószabadság napját, 1848. március 15-ikét. Olvassuk el s vessük össze az idevágó részleteket példáúl a Politikai divatok meg A tengerszeme hölgy lapjain. Fordítsuk például figyelmünket különösen a Nemzeti Színház aznapi Bánkbán-előadására. Bármennyi szabadságot engedjünk is meg a költő fantáziájának, egy határozott dátumhoz kötött, minden aprólékos részleteiben a köztudatban élő eseményt ennyire kétféleképen feltűntetni mégsem lehet. Pedig ha még csak kétféleképen beszélt volna róla Jókai! De hát azután a sok-sok beszéd, amit elmondott, az újságcikkek, amelyeket évről-évre megírt ezen alkalomra! Mindegyik mond valami újat; mindegyik vesz el valamit a tényekből, úgy, hogy Jókai utoljára már maga sem tudhatta : mi is történt, hogyan is történt valójában ? Fantáziájának alakításait, toldásait képtelen lett volna már külön választani a hiteles adatoktól, akárcsak az öreg obsitos, aki már maga sem tudja, hogy sokszor elmondott, kiszínezett históriáiból mi igaz,
