Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1904
Tartalomjegyzék
16 lehet. Ez a hatás főként az érzékeket, az idegrendszert érinti. így keletkezik azután olyan félelem, borzongás, amely kínozva meggyötri a lelkét, elégületlenséget kelt benne és épen ezért kizár teljesen minden eszthetikai hatást. Zaj, botrány, zűrzavar az, amit az életből a színpadra visznek. „A különös, kirívó pótolja a jellemzetest, az esetleges a lényegest, az anyagi a szellemit.“ 1 Itt most már teljesen figyelmen kívül kell hagynunk a modern drámai alkotások egy nagy csoportját, amely az emberi gyengeségeknek hízelegve, érzékies, az erkölcsiség elveiből gúnyt űző, megbotránykoztató látványosságokkal szolgál. Az anyagias gondolkodás erkölcsrontó hatása, — amelyről fentebb szólottunk, — különösen ily szinpadi termékek révén terjed nap-nap után egyre szélesebb körben. Szórakoztatnak, megkacagtatnak ezek oly tárgyakkal, amelyek minden ép erkölcsi érzékkel bíró embert csak undorral tölthetnek el, mert lábbal tapodják a tisztességet, durván sértik a szemérmet. Hogy ezeknek épen semmi közük sincs a költészethez, tehát ezekben nem kell keresnünk a drámai műfaj fokozatos, szerves továbbfejlődésének nyomait, azt hiszem, egészen nyilvánvaló. Az érzékcsiklandó látványosságoktól élesen elválnak azok a drámák, amelyek bizonyos komoly törekvéssel, több-kevesebb nemes célzatossággal tárják fel az élet egyes megdöbbentő helyzeteit, amelyek között az ember tehetetlenül, nyomorúltan vergődik. Az emberi lélek és a társadalom egyes problémái kerülnek a színpadra idegrázó cselekmények keretében, tehát reális felfogással, színi hatásra számítva. A realizmus ráirányította a figyelmet viszonyainkra, amelyek között élünk, a visszásságokra, amelyek következtében beteg a társadalom. Ezeknek feltárása nyugtalanságot, gyötrő érzést kelt, elégedetlenséget a nyomasztó, a nemesebb lelkek szárnyát szegő viszonyokkal. Egy lépéssel tovább tehát kialakul a realizmus drámájának az a modern fajtája, amely a színi hatást, az érzelmek felkeltését nem célnak, de eszköznek tekinti egy eszményi célra: a társadalom helyes irányi'ására, gyógyítására, a viszonyok megjavítására. A modern dráma tehát társadalmi iránydráma. Ilyenek mindazon nemesebb alkotások, melyek a drámai műfajt ma fejlődésének legújabb fokozatán tűntetik fel, ezért figyelmen kívül nem hagyhatók. Nem férnek el eddigi elméletünk keretében: abból kinőttek, de azért, vagy tán épen azért, számba kell vennünk őket. Ezt akarjuk megtenni a következőkben. Gyulai i. m. B. Sz. 1857. I. 139 1.
