Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1904
Tartalomjegyzék
8 jók fokozatosan kivetkőztek tiszta költői jellegekből. A kár, amit a költészet ez úton szenvedett, sokkal jelentősebb, mint amely a lírát érte a túlságos alanyiság révén. Mikor tehát mi a költészet pusztulását, a költői alkotások iránt való fogékonyság megfogyatkozását emlegetjük, ne arra gondoljunk, hogy manapság nem kapósak a versek. Vannak manapság is kedvelt, nagyobb jelentőséggel bíró termékei a költészetnek, azonban különösen figyelmet érdemel az a körülmény, hogy ezektől magukból kezd kipusztulni, az, ami tiszta költészet. Az újabb korszellem hatása alatt formálódott ízlés egészen új követelményeket támaszt az irodalom termékeivel szemben. A műfajok, mint formák, élnek, a beléjök foglalt tartalom azonban többé-kevésbbé tagadása mindannak, amit eddig a műbölcselet a költői alkotások lényegére, azok céljára, hatására vonatkozólag tanított. A tisztán eszthetikai értelemben vett gyönyörködtetés nem szab többé irányt. Mindazon követelmények, azok a remekművekből levont törvények, melyek épen ezt a tiszta művészi hatást szolgálják, alig jönnek tekintetbe. íme, ez az újabb idők hatása. Ha ezen szempontok szerint nyomozunk, akkor fogjuk megismerni azt a fejlődési folyamatot, amelyen a költői műfajok egész törvényszerűséggel átmentek. Kétségbevonhatatlan tény, hogy ma a költészetnek, mint ilyennek, nincs jelentősége. A költői műformák egyik-másikának azonban, amelyeket tartalmukra nézve az újabb szellemi áramlatok átalakítottak, nagyobb jelentőségük van, mint bármikor. Hogy miért vesztette el a költészet hatását s így miért vetkőztek ki fokozatosan tiszta költői jellegökből az uralkodó műfajok, annak általánosabb okára nálunk először G-reguss Ágost mutatott rá 1859-ben A materialismus hatásairól című jeles akadémiai székfoglaló értekezésében.1 Rámutat ebben először is általában azokra a rombolásokra, amelyeket a művészetek terén a materialista gondolkodásmód okozott. Majd áttér az irodalom terére és oly dolgokat mond el, amelyeket irodalmunk újabb fejlődése azóta is fényesen igazol. A költészetre irányítja figyelmünket, mint amely művészeti ágban az éltető eszmének hiánya legfeltűnőbben nyilvánul meg és legjobban megboszúlja magát. Az anyagi felfogás legelső következményeképen mutatkozik a józan realizmus határait túllépő nyers naturalizmus, ami nemcsak a valóságnak művészet nélkül való másolásában, de főképen a közönségesnek, a rútnak, sőt undorítónak hajhászásában nyilatkozik meg lépten-uyomon. Az igy megrontott költést azután „bárgyú érzékiség, hazudott érzelem és meggyőződés, jellemek megtagadása és elvtelenség, vagyis valóságos erkölcsi nihilizmus tünteti ki.“2 Ezek a szomorú eredmények feltűnőbben érezhetők természetesen ott, a hol '. Greffuss Ágost Tanulmányai. I. 3. s köv 11. — 2. Greguss i. m. 24 1.
