Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1903
Tartalomjegyzék
21 a következő. A kis zöld színű négyzet által visszavert zöld fény kifárasztotta retinánknak a zöld szín iránt érzékeny elemeit, míg a zöld és az ibolya iránt érzékeny elemekre csak igen csekély hatással volt. Ha most a zöld négyzetet hirtelen eltávolítjuk, a szürke lapról visz- szavert fehéres fény éri a retinát, amelyet úgy tekinthetünk, mint a vörösnek, zöldnek s ibolyának keverékét. A pihent vörös és ibolya iránt érzékeny elemek élénken reagálnak ez ingerre, a zöld által kifárasztott elemek pedig vagy épen nem, vagy csak nagyon gyengén. Ennek következtében a vörös és az ibolya keverésének megfelelő rózsaszínt kell látnunk. Helyettesítsük e kísérletben a szürke alapot sárgával. Ha az előbb leírt módon a kis zöld négyzetet hirtelen lerántjuk, helyét narancsszínűnek látjuk. Ekkor kifáradtak a zöld iránt érzékeny idegelemek, a vörös és az ibolya iránt érzékenyek pedig nem. Az alapról jövő sárga szín hat a vörös s zöld iránt érzékeny elemekre, de a zöld nem reagál, a vörösből és sárgából pedig szükségképen létrejön a narancs. Ha tehát huzamosabb ideig nézett zöld felületről sárgára tekintünk, az narancs színben játszik. Ha több vörösszínű kelmét veszünk hosszabb vizsgálat alá, azt tapasztaljuk, hogy az utoljára látottak a leghalváuyabbak, pedig lehet, hogy a valóságban az elsőket ragyogóbban felülmúlják. Szemünk belefárad a sok vörös színbe, ennek következtében a legtiizesebb piros színt is halaványnak látja. Ez a sajátságos jelenség az érzéki észrevételeknél igen gyakran ismétlődik. Édes után a legtöbb ételt savanyúnak találjuk. Édes torta után a legjobb bor is savanyú. A szukcesszív kontraszt előidézésére rendszerint legalább fél perc szükséges. Kedvező feltételek mellett azonban ez az idő jelentékenyen tapasztalatból kiindulva Brewster felállította a három alapszín tbeoriáját. Brewster alapszínül az említett három színt választotta s theoriáját arra a téves nézetre alapította, mintha a valóságban csak e három színnek megfelelő hosszúságú fényhullámok léteznének. Maxwell kimutatta, hogy ezen három alapszín felvétele önkényes és sem elméleti, sem kísérleti szempontból nem állja ki a kritikát. A szín nem kívülünk létezik, hanem bennünk s a fényhullám hosszúsága szerint változik. Kívülünk csak hullámok, mechanikai mozgások léteznek. Brewster szerint csak három különbözS hosszúságú hullám léteznék. Újabban Young és Helmholtz az alapszíneknek egészen másforma jelentőséget tulajdonítottak: nem fizikait, hanem fiziológiait. Szerintük szemünk retinája háromfajta idegelemmel van kirakva. Az egyik fajta a vörös, a másik a zöld, a harmadik pedig az ibolya- színű sugarak iránt érzékeny. Az első fajtájú elemeket csak a piros, a második fajtájúnkat a zöld, a harmadik fajtájúakat az ibolyaszíuü sugarak izgatják. Ha mindaháromfajta idegelemet egyformán izgatjuk, akkor létrejö bennünk a fehér szín érzete. Ha a vörös és a zöld iránt érzékeny elemeket izgatjuk, akkor sárga színt látunk. Szerintük épen úgy volna ez a látásnál, miként az ízlésnél. Itt is három alapérzet van: savanyú, édes, keserű. Ezekből az ízlő-idegelemek együttes izgatásával, a legkülönbözőbb ízlés-érzetek keletkezhetnek.
