Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1903

Tartalomjegyzék

12 a sárga sugaraknak megfelelő hullámok a fehér fényből kioltatnak, akkor azt nem látjuk fehérnek, hanem kéknek. Ha kioltjuk a zöld sugarakat, akkor a megmaradó fény biborszínű lesz. A különböző sugarak kioltására ugyanazt az eszközt használhatjuk, melyet a polari­zációnál megismertünk. Sőt némelykor minden segédeszköz nélkül gyönyörködhetünk a fény-találkozás által okozott pompás színjátékban. Igen vékony víz-, levegő-, üveg-, fém-rétegek nagyon szépen mutatják ezt a sajátságos fénytüneményt. Pompásan látszik e tünemény a szappanbuborékokon. Midőn a buborékot az ablak előtt felfújjuk, kezdetben csak az ablak torzított képét látjuk rajta. Amily arányban azonban a buborék fala vékonyo­dik, oly arányban kezdenek a szebbnél-szebb színek feltűnni. Először a zöld és a rózsaszín lesznek láthatókká, kezdetben halványan, de azután annál tiindöklőbben. Ezeket csakhamar a kék, narancs, bíbor és sárga nagyszerű ragyogása váltja fel. E színek pompás játéka, örökös mozgása, hosszabb életű buborékokon igazán megkapó. E tüne­ménynek a magyarázata a következő. A nap fehér fénye ráesik a buborék falára s részben már onnan visszaverődik, részben azonban behatol a falba s csak onnan verődik vissza. Ez a másodszor vissza­vert fénysugár találkozik a külső felületről is visszavert fénnyel és abban bizonyos sugarakat kiolt. Ennek következtében a fehér fény helyett színt látunk. A fénytalálkozásból eredő színek a legtündöklőbben a páva tol­lazatán ragyognak. A páva nyaka s hosszú tollának szeme oly élénken, oly elbűvölően ragyog, hogy mellette összes drágaköveink fénye elho­mályosodik. Azt a pazar színjátékot legragyogóbb színeinkkel is csak nagyon halványan tudjuk utánozni. Ez a csodálatos csillogás onnan van, hogy színes sugár itt igen csekély fehér fénnyel találkozik. A páva tollának belsejében sötét festőanyag van, mely a fehér fényt nagy részben elnyeli s így a színes sugár tökéletesebben, tisztábban érvényesülhet. Itt is, mint minden interferenciális szilinél, meglepő, hogy a színek változnak a fénysugár iránya szerint. Ha a pávatollat kezünkben forgatjuk, a színek szüntelen változatában gyönyörköd­hetünk. Ezen az alapon magyarázhatjuk a rovarok csillogó színét, az ásványok színjátékát, az egzotikus pillangók csodás színpompáját. Ha kevés terpentin olajat vízre öntünk, akkor az igen vékony, remek színekben játszó hártyává alakul át. Ugyanily színjeleneteket lá­tunk régi ablaküvegeken, üvegrepedéseken, a melegített acél változó színein.

Next

/
Oldalképek
Tartalom