Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1902
Tartalomjegyzék
6 isteni alapítója megjövendölé, áll, mint hatalmas jel, s „aki e kőre esik, megsérül; akire pedig esik, összezúzza (Mát. 21. 42.)“ Ki nem venné észre az egyház alapjának, a pápaságnak történetében a Gondviselés hatalmas, oltalmazó munkáját!? Nincs intézmény, mely az emberi vizsgálódást annyira megérdemelné, mint a pápaság, — mondja a híres angol protestáns historikus, Macaulay, — nincs kívüle intézmény, mely abba a korba vezérelhetne minket vissza, mikor az áldozatok füstje még magasan szállt fel a Pantheonból, mikor még oroszlánok, tigrisek ugrándoztak a flaviusi színkörben. A legbüszkébb királyi házak a 255 római pápa hosszú sorával összehasonlítva, csak tegnapiaknak látszanak. És e sort szakadatlan egymásutánban követhetjük. A vele keletkező, vele harczoló birodalmak rég megszűntek; a mostaniaknak látta alakúlását, fejlődését. Nagy volt és tekintélyes, mielőtt még a szász Britanniába tette lábát, mielőtt a frank átlépte a Bajnát, mikor még görög ékesszólás volt Antiochiában, mikor még a mekkai templomban bálványokat imádtak. S hányszor dühöngött kürűlötte, dühöngött ellene vészthozó, rémű- letes orkán! Mikor a 18. század végén, a franczia forradalom a társadalom mezejét a pusztulás vasekéjével szántá, az Istent detronizálták, a királyt megölték, a templomok megszentségteleníttettek, az áldozatok vérétől nehéz volt a levegő, a pápának, VI. Fiúsnak, holtteste hónapokon át hevert eltemetetlenűl idegenben, franczia földön, mikor orgiát ültek a megdőlt hit és a letiport erkölcs romjain, — elérkezettnek látták az egyház, a pápaság végét. Gyászünnepélyeket rendeztek; emléktáblákkal jelelék meg az európai társadalom immár meghalt nevelő anyjának, az egyháznak, régi dicsőségét és érdemeit. Pedig dehogy halt meg az egyház! A temetésére megkondűlt harang szava új életnek hirdetője volt. A felvilágosodás, a tudomány, az ipar századának, a XIX. századnak immár lefolyt éveiben győzelemmel lobogtatta újból a pápaság, bár új harczok és megpróbáltatások között, a tiszta hit, a szeplőtelen erkölcs zászlaját, Jézus monogrammjával; most is 325 millió embert vezet tanításával a boldogúlás útján; a világ minden részében hirdetik igazságait a hithirdetők; tanítása a föld porából a csillagok közé vezető út; hősök járnak rajta, liliomos leányok, koronás fejedelmek, éneklő szegények, népek milliói; a lát egységével, a keresztény műveltség azonosságával testvériségbe köti a nemzeteket.
