Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1902
Tartalomjegyzék
12 könyv is, mely a család eredetét a mondák ködébe viszi vissza. E könyvet a XVII. században gyártották. Ez az Esterliázyakat a vízözönbeli Noétól, majd Jafeth, Nimród, Attila, Árpád s Örs alakjain át egy költött személytől, Estoras-tól származtatja le. Innen 171 rézmetszetű képben adja az Estorások, nejeik és gyermekeik képét, mindegyik mellé verset vagy prózai kommentárt ír. Királyi okmányokat is csatol hozzá és az egészet, mikor a család herczegi rangra emelkedik, Lipóttal külön diplomával szentesíttetik. Divatos volt a középkorban az ilyen családfák készítése és ezeknek még a XVII. században s azon tűi is hitelt adtak. Nem csodálatos tehát, ha a ferenczesek történetírója is az Esterházyakról való megemlékezését a „Tropheum Estorasianum“-mal kezdi. *) Pedig az egész munka, mint Ipolyi Arnold megjegyzi, „a családnak ízléstelenül koholt története,“ mely mindössze a családnak nemzeti érzéséről tanúskodik s képeiben a XVII. századi magyar főúri viseletét őrzi meg. Esterházy Miklós második nejével 1624-ben tartotta esküvőjét, melyről Nyáry Krisztina ezt jegyezte fel: „Az én szerelmes uram vött el engemet hűsz esztendős koromban az tekintetes, nagyságos gróf Esterházy Miklós Uram. Az ü kegyelme ideje negyven esztendőben volt.“1 2) A nádori család gyermekei nevelésére nagy gondot fordított. Esterházy Miklós nevelési elveit két szép intelemből ismerjük. Egyik a „parainesis“,3) melyet a nádor közvetlen elsőszülött fiához, reménybeli örököséhez, intézett, de a többi fiúnak is szólott. A másik azon „atyai szeretetből való rövid intés, tanulság és informatio“,4) melyet a nádor saját tűzhelyet alapító elsőszülöttjéhez intézett esküvője napján. Az intelmek minden sorában az élet viharain átment édes apának üdvös tanácsa szól fia szívéhez. Első sorban a vallásos gyakorlatok buzgó végzését köti lelkére „meglásd, hogy a cath. religiót, melyben én tégedet neveltelek, erősen tartsad . . . kiváltképen, hogy a sacra- mentomok gyakorlásában, templomban való magad viselésében s imád- ságidban szorgalmatosán eljárj: intlek atyai szeretettel.“ Majd a szülők tiszteletére, az öregebbek s miuden rendbéliek becsülésére figyelmezteti, „oly szelídségben s engedelmességben viseljed magadat, mintha csak egy legkisebb nemes ember gyermeke volnál.“ A jó erkölcsökkel összefoglalja a tanulást, a kitartó munkásságot. „A deáki tudományban is, a minemű progressust tettél, azzal meg ne elégedjél, s annyival inkább azt feledékenységbe ne vedd; hanem hogy azt continuáljad ezután is, szükséges mind magadra s mind hazádra, nemzetedre és fejedelmünkre nézvést is.“ ■) Kosa „Collectanea.“ Pars II. Conventus Mariano-Pratensis. 2) „Családi Napló.“ Tört. Tár. 1888. 3) Katholikus Szemle. 1899. I. füzet 68—85. 1. 4) U. ott. 1 > ; .
