Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1902
Tartalomjegyzék
121 hang-, melyben az ének- és zeuekar egygyé olvadt, a hallgatóságot nemcsak komoly érdeklődésre késztette, hanem valósággal meg is hatotta. Az összes szereplők, élőkön a lelkes buzgóságában fáradságot nem ismerő vezető tanárral, teljesen kiérdemelték a közönség tetszését és az intézet évkönyvét egy fényes lappal gazdagabbá tették. A többi négy iskolai ünnep közül kettő gyászünnep volt; az egyik október 5-én, a Vitkovics-önképzőkör keretében, az aradi vértanúk, a másik november 19-én, Istenben boldogult Erzsébet királyasszonyunk emlékezetére; harmadik iskolai ünnepünket márczius 15-én tartottuk, a mikor Egerváros képviselőtestületének 1898. márczius 15-iki jubiláns és, Kussuth Lajos születése századik évfordúlója alkalmából, 1902. szeptember 21-iki díszközgyűlésén alapított aranyjutalmak is kiosztattak; a negyediket pedig ápril 16-án, az 1848. évi törvények szentesítésének évfordúlója alkalmából, melyen az alkalmi beszédet dr. Nagy Béni tanár mondta. 10. Az intézet jótevői. Intézetünk ösztöndíjalapítványai a lefolyt tauévben egy újjal gyarapodtak. B. e. Sivampel József egri egyház- megyei áldozópap, az egri érseki tanítóképző intézet nyugalmazott tanára, 1902. július 2-án kelt végrendeletében „a cisterci rend egri kath. főgymnasiumába járó két vallásos, erkölcsös egri születésű tanulónak ösztöndíjúi 12.000 koronát hagyományozott úgy, hogy ez a tőke az egyházmegyei alapítványi hivatalban Sivampel-Rubrinszky- alapítvány névvel jelöltessék és kamata hasonló néven a két növendék között kiosztassék . . .“ A végrendelet némely közbejött akadály miatt valószínűleg csak a folyó polgári év vége felé lesz teljesen végrehajtható, s így jövő tanévi Értesítőnk részére tartjuk fel, hogy erről az intézetünk tanúló ifjúságának mindenkor a legelső helyek egyikén említendő új jótevőjéről és alapítványáról körülményesebben szóljunk, most csak annyit említve fel, hogy a megboldogult jótevőnek lelke üdvéért intézetünk október 24-én ünnepélyes gyászmisét tartott és temetésen testületileg jelen volt. Szegényebb sorsú tanúlóink gyámolítására, valamint általában a jómagaviselet és a szorgalom ösztönzésére ez iskolai évben is az előzőkéhez hasonló, sőt, a jutalmazásokat tekintve, még nagyobb mértékben áldoztak egyes jótevők, mint erről Értesítőnk 86—88. lapjai részletesen számot adnak. Az intézethez kötött ösztöndíjak, állandó jutalmak és segélydijak áldott emlékű hagyományozol mellett, mint minden évben, most is érsek-főpásztorunknak és főkáptalanjának tartozik a tanuló ifjúság legnagyobb hálával, mint a kiknek hagyományos jótékonysága állandóan nagyszámú szegényebb tanuló iskolázásának feltétlen alapjául szolgál. Ok és intézetünknek mindazon jóakaró barátai, kiknek neve Értesítőnk lapjait évek sora óta vagy újonnan díszíti, valamint azok is, kik könyv- és szertáraink gazdagításához becses
