Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1901
61 Semmelweisz-féle terv megmutatta, teljesen sem az iskolai, sem a házi szükségleteknek nem felelt volna meg, s így a kérdés, mely már olyan régóta húzódott, fele részt a tetemes költség mellett is megoldatlan maradt volna. Pedig Vajda Ödön apát szinte az életét tette fel rá, hogy ezt a sokat meghányt-vetett kérdést, ha nagy áldozatok árán is, valahára végleg megoldja. A Semmelweisz-féle terv után most már világosan látta, hogy az a költség, melyet első látogatásakor a gymnasium és a konvent épületének rendbehozására elégségesnek vélt, magának a gymnasium épületének újjáalakítására sem lenne elég; források után nézett hát, a honnan a még hiányzó összegnek legalább egy részét hamarjában elő tudná teremteni. Legelőször arra gondolt, hogy Eger város és Heves vármegye közönsége, melynek érdekét a cistercita rend egy századnál régebb idő óta annyi önfeláldozással szolgálja, a saját gyermekeinek javára építendő új gymnasium költségéhez valamivel hozzá fog talán járulni; de bizalmas kérdésére mind a város polgármesterétől, mind a vármegye alispánjától azt a választ nyerte, hogy a remélt támogatásra a sanyarú gazdasági viszonyok közt egy- átalán nem lehet számítania. Hasonló volt aztán az egyházmegye főpásztorának felelete is, a kinek támogatását levélben kérte. Egyedül a főkáptalan ajánlott meg neki az építéshez egri téglagyárából ötvenezer darab téglát, a gyár bérlete után természetben járó egy évi illetményét. így hát, minden számba vehető támogatás híjával, nem állt előtte már egyéb út, mint hogy a rendnek még le nem kötött törzsvagyonához forduljon; azért 1896. október 12-én, miután e részt előbb zirczi konventjével, majd a rendi kormánytanácsosai is megállapodásra jutott, Wlassics ministernek azt az ajánlatot tette, hogy, ha az egri gymnasium átalakítására szükséges összeget az apátság törzstőkéjéből visszatérítés kötelezettsége nélkül felveheti, az építést a következő tanévben meg fogja kezdetni. A nyomasztó gazdasági viszonyok közt, elképzelhető, hogy nem könnyen szánta el magát e lépésre, mert a rendnek a törzsvagyonból ily módon kiszakított összeg kamatjáról, legalább is évi ötezer forintról, egyszer s mindenkorra le kellett mondania; de nagy fontosságú érdek kívánta ezt, azért rendjével együtt kész volt erre az állandó áldozatra. Wlassics minister nem fogadta el ezt az ajánlatot, mert „az egyházi törzsvagyon mindenkori sértetlen fen tartását czélzó szabályok szerint a törzstőkék visszatérítés kötelezettsége nélkül csakis állami kötvényekbe vagy földbirtokokba fektethetők“; hanem lehetségesnek vélte, „hogy az átalakítás költségei a királynak, mint legfőbb kegyúrnak, 1863. január hó 29-iki elhatározása értelmében az apátsági
