Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1901
51 vitele végett konvent alakítására volt szükség, a bajai főgymnasium tanszékeit pedig a szerződés szerint három év alatt cistercita tanárokkal, mind rendesekkel, kellett betölteni. Ez bírta rá végre a zirczi apátot, hogy a tanárképzés kérdését, melyet a tanári testületek a rend káptalani gyűlésein évről évre jobban sürgettek, hosszas fontolgatás után végtére akként oldja meg, hogy a theologiai intézetet Zirczről Budapestre telepítse át és ügy rendezze be, hogy a rend tanárjelöltjei ott rendszeres egyetemi képzésben részesüljenek. Az új telep a „A cisterci rend budapesti hittudományi és tanárképző intézete“ név alatt 1891-ben önálló rendházzá lett, s a rend tanárjelöltjei ettől fogva, mikor középiskolai pályájokat Egerben befejezték, — a theologiai tanárságra készülők kivételével, a kik ez idő szerint az insbrucki egyetemre küldetnek — valamennyien ebbe az intézetbe kerülnek, hol négy év alatt elvégzik hittudományi tanulmányaikat és, mint rendes hallgatók, az egyetemi nyilvános előadásokra járnak.1 A merőben új terv, mely a tanári testületek emlékirataiban egy évtized előtt még csak ohajtáskép merült fel, a mint a következmények nemsokára megmutatták, szerencsésen sikerűit, mert a cistercita rend okleveles tanárok dolgában rövid néhány év alatt azon a fokon volt, hogy senki elől nem kellett félre állnia. Hanem nagy volt az áldozat is, melyet az új intézet kívánt; a ház vételára, átalakítása, kibővítése és berendezése akkora összegbe került, hogy azon az egri gymnasiumot bízvást egész újból fel lehetett volna építeni. A zirczi apát tett is akkor lépéseket a kormánynál, hogy a rend törzsvagyo- nából kölcsönzött összeg, a budapesti háznak a törzsvagyonba betudásával, az egri gymnasium újjáépítésére felszabaduljon; de kérését Csáky Albin közoktatásügyi minister, alig érthető okból, mereven megtagadta. Pedig igazán kiáltó szükség volt már ekkor a gymnasium újjáépítése, mert a délnyugati sarok a téli torna hozzátoldása miatt, mely a hátsó udvar esővizének szabad lefolyását gátolta, lassankint elázott és sülyedni meg félelmesen repedezni kezdett; ezenfelül pedig nemcsak hogy a templom összes mellékhelyiségei szertárak voltak már, hanem még a tanári lakásokból is el kellett venni egyet, épen a legnagyobbat, hogy a tanári könyvtárnak valahogy helyet szoríthassanak. A szertárak helyisége, a hogy Juhász igazgató 1855-ben berendezte, 1861-ben már oly szűk volt, hogy a könyveket a legbelső szakaszból a konvent épületébe kellett átszállítani. A természetrajzi gyűjtemény ez úton nagyobb helyhez jutott ugyan, de a hetvenes évek vége felé, főkép a Titius Pius, Xantus János és Vrabély Márton ajándékaival, már annyira felszaporodott, hogy az állatok egymás hátára halmozódtak s nem lehetett őket tetszés szerint előszedni, sem az 1 L. az 1895/6. évi Értesíts 63—66. és 69—73. lapjait. 4*
