Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1900
Tartalomjegyzék
61 lósi Mihály a ferenczesek soraiból váltak ki. A jezsuiták évkönyvei őrzik, hogy „a pataki franciskánusok közöl is hitehagyottak lettek némelyek, kik a klastromot elhagyták. Midőn Perényi ezt látta, azokat, kiket még ott talált a barátok közül, kiűzte és javaikat, házokat a kálvinistáknak adta.“ Veresmarty Mihály „Megtérése históriájában“ felemlíti Tordai János pozsonyi ferenczesnek botrányairól hírhedt életét, kit földije, Pázmány ekként jellemez. „Egy híján harmincz esztendeje soha egyébnek állhatatlanság lapdájánál, tátoshoz felettébb való tündérségnek nyugtalanságánál másnak nem ismertem . . . 1610 körül baráttá lön.“ Majd a Krisztustagadó unitáriusokkal, majd a többi felekezetekkel tárgyal. „Nagyhamar viszontag megüté az inát és először csuklyás kálvinista, annakutánna kápás lutherista lön.“ Később „a török parancsolata által visszatolaték bátyánk a klastromba.“ Ott sem javult meg, „miként a kuvaszból szalonnát nem csinálhatni, akármint perzseljék is. . . . Vannak most is az ő részegségének jelei az klastrombán. Mert oly éktelen dolgokat cselekedett gyakran bolondságaiban, hogy semmi egyéb rendbéli emberek el nem tűrhették volna a szegény barátok patientiájáu kívül, kiken, mint Isten ostora, úgy volt Tordanus.“ Ugyancsak Veresmarty beszéli el a két gyöngyösi barátnak, Amorosus és Bibiusnak történeti alapon nyugvó esetét. Átadták leiköket az ördög czibálásának, főemberekkel a luther-prédikátorság Ígéretéért czimborálának és igy nem szenvedheték a vörös csuhát. Csabai Gábor a gyöngyösi prédikátornak, Héczei uramnak abajgatására meg- invitálá tisztességgel magához a két barátokat, hogy — úgymond — lelkűk ügyének végére járnának. Asztal fölött kezűének az üdvösség dolgáról traktálni s a két barát nem vigyázván, sarokba szorultak. Mikoron a barátok megtelének borral, egymásra dűlének s éneklék a nótát: „Megcsökönyült immár a térdem, Szenteket ájtatva immár nem kérdem, Eszre vészem, meg fölérem, Bizony tisztán nézem: A luthérek könnyen élnek, az köll énnekem.“ A kádi elé kerülvén az ügy, nem sikerült a lélekhalászat, mert a kádi igaz ítélet szerint visszaadá a két barátokat a guárdiánnak. De mint a róka a tyukételrŐl, nem tudtak lemondani a lutherségről s abban meg is haltak. A ferenczesek türelemmel viselik a rendjüket ért súlyos csapásokat, szebb jövőben bízva reménykednek. Jellemzően fejezi ki gondolkozásukat a pesti házfőnök levele „mindazonáltal dicsértessék az Úr neve, ki mindent jóra fordít.“ (Búd. Levelezőkönyv, 17.) Csak az fáj nekik, hogy a kolostorok megfogyott lakói elégtelenek a nagy
