Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1900

Tartalomjegyzék

8 1235- és 1238-ban IX. Gergely pápa bullát intéz „ministro Fratrum Minorum Strigoniensis Provinciáé“, hogy innen Assanus ellen, a bol­gárok schismatikus fejedelme ellen, keresztes hadat szervezzenek.1) Bonflni pedig kiemeli érdemüket a hozzánk menekült Kuthen kun nemzetségének térítgetésében.2) Pártolhatták őket az olyan Róbert-féle jellemek, ki esztergomi érsek korában hittérítői buzgalma hevével maga is a kunok közé siet, kinek szigora II. Endrét is leszakítá — a király panasza szerint — az egyház tápláló emlőjéről, kinek testén halálakor ciliciumot, szekré­nyében meg több kínzó eszközt találtak, melyekkel magát aszkéta módra sanyargatta. — Első konventjük valószínűleg Esztergomban alakul meg, hisz ez a magyar Róma, itt a magyar egyház központján csoportosul minden szerzetes testület. Bizonyára erről, mint anyaház­ról nevezik el rendi szokás szerint az uj tartományt „provincia Stri- goniensis“-nek és e konventre mindjárt kimagasló hivatás vár. A térítő buzgalom hozza közénk a ferenczeseket és a XIII., meg a későbbi századok szomorú viszonyai adnak nekik munkát. Előbb idegen pogány nép, a kunok nemzetsége ékelődik be közénk, majd Nagy Lajos idején az aldunai tartományok szolgálnak a „missziók“ czéljául. A fenyegető husszita mozgalmakban megjelennek mint tanítók, papok, ha kell, inquisitorok; főpapjaink dicsérik is őket, főleg Marchia Jakab üdvös szolgálatát. A XIII. században hazánkat sok súlyos baj emészti. IX. Gergely pápa 1231-ben keservesen panaszkodik, hogy Magyarország a saracenok és zsidók uralma alatt görnyed, a szegény hívők anyagi érdekből vagy jobb sors reményében gyakran pogányokká lesznek.3) Fájdalmas tőrként hatják át a szomorú hírek a pápák lelkét, mit csak növelnek még a kun idők nyomorai. A különböző időkben letelepült kunok nagy többsége a keresztségről komolyan nem akar tudni. Az oltáriszentséget kigunyolják, a papokat megcsufolják, a szent helyeket istállókká ala­kítják. Folyton kéjelegnek, divatos a nőrablás, a keresztényeket meg üldözik.4) És ezeket a kunokat szétosztják a vidékeken, az uralkodók dédelgetik őket, mint jeles katonákat, összeházasodnak velük a főurak, sőt a királyi család is. Ily körülmények között sokan féltik az ország keresztény jellegét, a vallásos lelkek keresztes hadjáratról ábrándoz­nak, több erélyes főpap, mint egykor Róbert, „pásztor akar lenni, nem pedig béres szolga, ki a farkas jöttére, mint ugatni nem biró néma kutya, elfut.“ Majd a király lelkét egészen a kun Edua köti le és Kun László kicsapongásainak láttára a királyi tekintélyre homály borul. *) Theiner I. 155—167. — 2) Bonflni dee. 2. lib. 8. — 3) Theiner I. 93-94. — 4) Theiner I. 270.

Next

/
Oldalképek
Tartalom