Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1900
Tartalomjegyzék
75 bíboros ravatalra helyezik és nemzeti szokás szerint tüntető robajjal odavetik az oltár lépcsőihez a királyi kardot, meg az ellenségtől elvett hadi lobogókat. Mikor a fehérvári sírbolt kapuja bezárul, sír a magyar nemzet, siratja királyát, siratja, bár tudatlanul, letűnő hatalmát, haldokló nagyságát. Gyorsan megváltozik a kor képe. Egy emberöltő múlva a pártoskodásban izekre szakad a nemzet teste, a török befészkeli magát az ország szivébe, Buda várába és a megindult vallási viszálykodás „jeremiádokat" fakaszt a nemzet fiainak ajakáról. Ekkor nagy a pusztulás, másrészt ezen időbe esik a ferenczes konventek másik nagy csoportjának alapítása. Elárvult az egyház, öt püspökség területe a török uralom alá kerülvén, lelkipásztor nélkül maradt. „Ha papjaink volnának, a hitetlenség még sem áradt volna el annyira. . .“ panaszosan hangzik a temesváriak kérő levelében. A nagy paphiány idején a töröktől ment területen a kath. főurak letelepítik a ferenczeseket, hogy az udvari káplán hivatását betöltsék, az alapítókért és hozzátartozóik lelki üdvéért imádkozzanak és a környék népét a reformáczióval szemben az igaz úton megőrizzék. Igen sok főúr adta ily alapítással hithűségének jelét. így Galgóczon az Újlaki és Forgács-család 1637-ben, Sebesen Pálffy Katalin 1634-ben, Homonnán a Drugeth család 1531-ben, Szendrőn 1636-ban a Homonnai család, mely utóbbinak kegyes művét a költőktől többször megénekelt házaspár fejezte be: Wesselényi Ferencz és Széchy Mária 1663-ban. A hires Beczkó várában, melyről Stibor vajda regéje szállong, is volt a ferenczeseknek konventje és az alapítók között van Balassa Bálint, az a főur, kinek ihletett ajkáról oly szép vallásos énekek fakadtak, kit katholikus hitéről meggyanúsítottak s még a pápánál is bevádoltak. Nádasdy, Okolicsányi és még ki tudja, hány előkelő család neve van megörökítve a szerzet jótevői között. A ferenczes provincziák annaleseinek tanúsága szerint az utolsó konventalapítások majd mind III. Károly idejére esnek, ezek képezik a konventalapítások harmadik nagy csoportját. A felszabadító tizenhat éves hadjárat és a szathmári egyezség után jól esett a béke a magyar lelkeknek, mint hosszú, viharos tél után az első tavaszi napsugár. A katholicizmus lesz az uralkodó és az ország újjászervezésében a vezérlő eszme a „regnum Marianum.“ Mig a főpapi székekben hithű, tiszta életű, született főurak ülnek, kiknek a szerepléshez megvannak anyagi eszközeik is, a hol meg tudomány kellett, résen állnak a jezsuiták, addig az alsóbb rendű nép nyelvén leginkább a ferenczesek tudnak szólni. Mária- és olvasótársulatokat alapítanak, a számos kegyhely és csodatevő képek vonzzák a hívőket, a tévelygő protestánsokkal szemben bebizonyítani törekszenek, hogy „a másféle vallásnak követése ősök elleni bűn.“ Azoknak a ferenczeseknek, kik a török időkben népünk Üdvéért legtöbbet tettek, düledező konventjeiket restaurálják, az elha-
