Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1900

Tartalomjegyzék

Siralmas sorsunkban osztoznak a ferenczesek konventjei is. A tatárcsapat dúlása elől menekülnek a ferenczesek Egerből, Esztergom­ból, majd a dunántúli vidékről, megmentenek másokat is, mint a vesz­prémi kolostorból Egizia, Krisztina, Ilona, Margit és Maristella domi­nikánus apáczák életét.J) A merre a vész közelget,. onnan a lakosság idejekorán elvonul, ott sz. Ferencz fiai is elhagyják lakóhelyüket követve Ferrari szerint (56. 1.) Krisztus Urunk ama tanácsát, „ha egyik város­ban üldöznek bennetek, fussatok a másikba.“ És valóban a menekülés volt csak czélravezető, hisz a kolostorokból hiába járulnak szeut palástba öltözve, hymnuszokat, énekeket zengedezve a vad győzők elé irgalomért, a tatárok kardot rántva a hódolók életét kivánják, azok jószágát prédálják, szivükben senki számára sincs irgalom. Még igy is gyászos sorsa, nagy temetése volt hazánkban az elárvult egyháznak, mint IV. Béla Írja Konrád német királynak.2) „Nem csekély lelki fáj­dalommal hozzuk tudomásodra, . . . hogy a tatárok a tisztelendő érse­keket, püspököket, apátokat, szerzeteseket, ferenczieket, domonkosokat, apáczákat nyomorult gyikosságokkal végezték ki.“ Ferrari szerint (55.1.) csupán a domonkosokból 190-en esnek a tatárok dühének áldozatul és még az ismeretlenség, feledés homálya hány nevet elborít. Alig múlik el a dúló fergeteg, a visszatérő királyt nyomon köve­tik a domonkosok, ferenczesek és újjászervező nehéz munkájában résen állanak. Biztosságot érezve felkeresik a barlangokba, zugokba rejtőzött népet és velük együtt mintegy újra alkotják meg régi romba dőlt falvaikat. Az éhség napjaiban, a pestises időkben a nép lelkére csak ők tudnak igazán hatni, kik maguk is a nyomorultak sorsában osztoz­nak. Az alsó papság sorai megritkultak, a javadalmas plébániák lassan kelnek életre, igy majdnem kizárólag a koldulórendek hivatása, öröké a nép üdvének gondozása. Innen a ferenczesek működési körének nagy kiterjesztése, innen a nép ragaszkodása hozzájok, hogy velők még utolsó falatját is szívesen megosztja. A hősies példák gyakori szemlé­lete kedvelteti meg a főrangúakkal és a királyi udvarral a szoczialisz- tikus bajokat orvosló szerzeteseket; elismerésből emelkednek közülök többen a főpapi székekbe, hogy onnan hintsék szét az egész ország­ban az új, vigasztaló eszméket. Ott vannak a királyi tanácsban és mint a király bizalmas emberei követségben járnak külföldi fényes udvarokba, főleg pedig a kereszténység földi őréhez, a pápai szék­hez, hol az egyszerű ferenczesek tevékeny provincziálisát „derült arczczal fogadják.“ ’) A tatárjárás ütötte sebek begyógyulnak, de egyik jajt a másik nyomon követi. Valóban „forgó viszontagság járma alatt nyögünk“, ') Farlati: Illyrieum Sacrum. V. 78. — 2) Wenczel II. 127. — 3) Wenezel VII. 226. — Theiner I. 203.

Next

/
Oldalképek
Tartalom