Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1900

Tartalomjegyzék

részekre szaggatja, különálló tartományokra darabolja.x) Innen a bos- nyák vikariatus nagy szerepe a későbbi husszita mozgalomban is.

1415-ben elszántan lép föl Huss János, a makacs eretnek, a számára készített máglyára. A tűz megégeti testét, szelleme azonban nem szállott a sírba; az, mint a pusztító láng, tovaterjed a nép között. Maga tán csak a nagy vagyon, a lanyha fegyelem, a papi tized ellen kel ki, téves tanítása tán csak néhány hittitokra és az egyházi gyakorlatra vonatkozik, de tanaiban a „heves fejüek“ ott, a hol elégedetlenség uralkodott, társadalmi reformokat, megörvendeztető uj eszméket is találtak. A cseh-lengyel népekkel való sűrű érintkezés beplántálja e vallási és társadalmi mozgalmat hazánkba, majd terjedését elősegíti a nyomorgó jobbágyság és az alsóbb nemesség szomorú helyzete és a hamu alatt lappangó szikra hirtelen lobbot vet az 1437-i erdélyi pór- lázadásban.

Vannak kelyhesek a felvidéken, a Csanádi, váradi és más püspökségek területén, Erdélyből meg Lépes György Írja reszkető hangon, hogy „a husziták, mint beteg juhok, az egész nyájat megmételyezik.“ A kalocsai káptalannak ama megemlékezését, hogy itt, mint a cseh részekben, a mozgolódó tömeg már-már fegyverrel akarja a főpapokat a papsággal együtt a nyomorúságos halálba kergetni, bizonyára túlzásnak kell tartanunk. Nálunk nyíltan nem igen mernek felkelni, titokban gyülekeznek az erdőkben, a pinczékben, az elhagyott malmokban, a barlangokban, a hegyszakadékok között. Némelyek nyakukról lefüggő bőrzacskókban tanyáról tanyára hordozzák a szent ostyát és a szertartásaikon megszentelt bort, az Úr vérét. Igen sokan az éj csendjében e szent vérrel meghintik magukat, megöntözik vele ruháikat, úgy hogy az sarkukig lecsorog, sőt még a földet is éri.2) Elszegényedett nemesek, egyházi, földesúri terhekkel sújtott parasztok gyülekezete ez, kiket tán a tizedtől és más adózástól való megszabadulás reménye kecsegtet. Sokszor megtévedt papok a vezetők, kik a symbolikus kelyhet ráfestik a templom külső falára és a rájuk bízott juhokat a farkasnak szolgáltatják ki.

') Más és más felfogás szei'int részletesen elmondják a súrlódásokat az egyes provincziák történetiről:

Knaisz M. : Chrouologo-Provinciale Ord. F. M. Pozsony, 1803.

Fridrich Urbán: História Provinciáé Hung. Ord. M. Salvat.

Scriptores Ord. M. Pr. S. Mariae. Seraphinus Farkas. Pozsony, 1879.

Recensio Observantis Provin. Osevapovich Gy. Budáé, 1830.

2) Fejér X. 7, 812. — Fridrich Urban P. 1. 9. — Epistula Capituli Colocensis. . . „nec non Sanguinem Domini Jesu Christi in quibusdam bursis ab intus pice subductis a collo pendeutibus, per huiusmodi damnata latibula detulisse. Et plurimos noctis in sileutio, ad huiüsmodi profana loca transeuntes, prob dolor! ipsum Sanguinem Domini N. J. Ch. super se et indumenta effudisse, ita, ut etiam ad calceamenta ipsorum usque detlueret et terra exinde non mediocriter aspergeretur . . . 1436.