Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1900
Tartalomjegyzék
157 mert „nyelvét megunván, rút idegent cserélt, s hazája védfalából rak palotát heverő helyének.“ S végre felébredt a nemzet; elmerengett a múlt dicsőség egy-egy visszaverődő sugarán, melyet költői tártak fel előtte, de önmagában még nem bízott, jövőjében remélni még nem tudott, a tetthez még volt elég ereje. Ebből az állapotból ragadta ki a nemzetet az a korszak, mely Széchenyi István grófnak fellépésével kezdődik s az 1848/49-iki sza- badságharczczal végződik. Ez a korszak adta vissza a nemzetet önmagának, felkeltette önbizalmát, munkára lelkesített s a múltról a jövőre irányítá a nemzet tekintetét, mely majdan a munkás jelennek jutalma lesz. A fényes korszak küzdelmeiben, dicsőségében, gyászában senkinek sincs nagyobb része, mint Vörösmarty Mihálynak, ki legerősebben fejezte ki költészetében e kornak hangulatát, legjobban erősítette reményét, leginkább fokozta lelkesedését. 1825-ben jelent meg a „Zalán futása,“ mely méltó megnyitója e mozgalmas kornak, a nemzet újjászületési korszakának. Vörösmarty „ajakát merész hadi dalnak eresztvén, az ősi dicsőséget zengi a puhaságra serényebb“ utódoknak. E költemény tárgya még a dicső múltból van véve, alaphangulata a hazafiui fájdalom, de az egészen végig- ömlő nemzeti érzés már lelkesített, az ősök példája munkára buzdított. Később azonban a minden irányban meginduló munka, mely a nemzetnek politikai, művelődési és társadalmi újjászületését czélozta, a jelenre fordította figyelmét és zengett a költő lantja a nemzeti ügy kiváló munkásait dicsőítve, a csüggedőket bátorítva, munkára lelkesítve, hisz „Itt még e föld, mély sírjából Az elkimyt ősök lelke szól: Munkát reá s szabad kezet: Dicső kert lesz a sír felett, Zöldelni fog Bérez és homok.“ S ime a dal csodás hangjára csendesült a nemzeti fájdalom, a csüggedést önbizalom váltja fel, a kétségbeesés helyét a remény foglalja el; felszakad a sötét felhő, mely a nemzet szeme elől a jövőt eltakarta s a szivek mélyén mint sejtés, mint vágy felmerül a jobb kor, a szebb jövő képe. E hangulatban fogant meg a Vörösmarty „Szózata,“ mely egy nemzet érzelmeit fejezte ki s reménynyé, hitté fokozta a homályos sejtést, a félénk vágyat. Nincs többé szó csügge- désről, a nemzet felébredt, bátran nézhetünk szembe a jövővel, mert „jönni kell, még jönni fog egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán.“
