Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1900
Tartalomjegyzék
13 mind e népeket. Térítői czélzata a pápák tetszésével találkozik, V. Orbán, mintha magasztaló hymnuszt zengedezne, ngy ir hozzá. „Te legbuzgóbb fejedelem, Isten szentegyházának legkedvesebb gyermeke, ki az ájtatosság hevétől izzón szánakozol szenvedő anyádon . . . és hadat járni óhajtasz . . . Te vagy a háladatosság igazi gyermeke, ki hatalmadat Isten kedve szerint majd az egyház gonosz fiai és ellenségei, majd a félhitüek és eretnekségben tévelygők, majd a pogányok és hitetlenek ellen irányzód. Te vagy valóban a legkeresztényibb király, ki nem vétkes gyönyörökben hivalkodó], hanem buzgólkodol Üdvözítőd nevéért, földi hatalmadat dicséretes áron az égivei óhajtod megcserélni.“') E lelkes iratnak visszhangjai azok a mesés hírek, melyeket a térítő ferenezesek a Balkán népeiről világgá küldenek. Az 1234., 1291., 1298. és 1308. minorita missziókat2) mellőzve csak a XIV. századi munkálkodásukat emlitjiik. Boszniában külön vikariatusuk alakul, ez a térítés középpontja. Itt gyülekeznek az egyes provincziákból a nyelvre különböző, de buzgalomban egyforma testvérek és innen terjeszkednek Nagy Lajos utasítására Szerbia, Ráscia, Bolgária tartományába, sőt átjönnek hazánk déli részébe is. Nálunk — úgy látszik — a csanád- megyei Cseri község a főhelyük, honnan közönségesen „cseri barátoknak“ is hívják őket. 3) Van még házuk Sebes, Jenő s más városokban; ezekből indulnak ki térítő utjokra és ide térnek vissza megint. Bolgáriában, Szerbiában is alapítanak házakat a pápától meghatározott számban, melyek kisebb kerületek központjául szolgálnak. A déli népek a fegyveres hatalomtól támogatott térítők jöttére megijednek. Csakhogy a nagyobb veszélytől megszabaduljanak, külsőleg odahajtják fejüket a keresztvíz alá, a római szentegyház védő palástja alá menekülnek. E külső, csalóka látszat elragadja a vallásos király lelkét, feltüzeli a ferenezesek könnyen hevülő képzeletét. A bosnya vikárius jelenti, hogy nyolez szerzetese ötven nap alatt kétszázezer embert térített meg Bolgáriában. A király a megtértek nevét hiteles jegyzékbe foglalja, ebben a számban tehát ki sem kételkedhetik. Csapatosan sereglenek a keresztségre az előkelők jobbágyaikkal; férfiak és nők, öregek úgy, mint ifjak .... Az eretnekek és félhitüek, papok és szerzetesek, „kalugyerek“ is a nyugoti hitre térnek. Még a pata- renusok és manicheusok is a szokottnál hajlandóbbak a jobbulásra. Evvel az áradozó lelkülettel ir Nagy Lajos is, „az egyház zászlótartója“ a pápához és a ferenezesek átalános főnökéhez, „minister l l) Szilágyi: A magyar nemzet története. III. 269. — 2) Theiner I. 127. — Wadding V. 290, 397, — VI. 102—103. — 3) Fridi i eh Urbán: História Provinciáé Hung. Ord. Min. Salvat. P. I. 1—4.
