Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1899
Tartalomjegyzék
37 íme a „milieu“, melynek hatása alá óhajtóm helyezni a stilus-tanulót. Ama névsor összeállításában azonban távol legyen tőlem, hogy bármi tekintetben ignorálni szándékoznám azon sok derék irót s műveiket, kikről s melyekről hallgatók. Az összeállításban egyedül azon czél vezérelt, hogy oly írókkal vegyem körül az ifjút, kiknek műveiben nyelvünk géniuszának szárnycsapásait, az irói temperamentum melegét, s a markáns egyéniség képző befolyását érezze a még idomítandó ifjú szelleme. A költői egyéniségekre s műveikre pedig készakarva nem terjeszkedtem ki, mert a költemények olvasásával okvetetlenül összekapcsolandó azok fejtegetésének módja is, — ez pedig meghaladja ez alkalommal magam elé tűzött feladatom keretét. Más irodalmi kitűnőségeinket pedig nemcsak azért mellőztem, mert nem annyira az olvasmányok tartalmából meríthető ismeretszerzésre, mint a lehető legszorosabban a nyelvvel való bánásnak s a stilus alapjainak fejlesztésére volt minden gondom irányozva; — de hallgatnom késztetett rólok bizonyos tartózkodás is. Mert jól tudom, hogy ahol művészetről van szó, — s -hol volna inkább, mint a stílus kérdésében ? — ott lépten nyomon közbetolakodik a manir; sőt ki merem mondani, hogy nincs egyetlen valamire való művész sem, még a legnagyobbakat sem véve ki, aki bizonyos mennyiségű manirt ne árulna el stílusában. Voltakép a stilus alig egyéb, mint a legzseniálisabb művészek szentesítette modor. Azt akarám tehát, hogy ha már a manir bizonyos nemének képződését ki nem kerülhetjük a stilus-tanításban: legalább legyen az a manir mentői illőbb a nemzeti géniuszhoz, s ne veszélyeztesse az egyéuiség kialakulását s érvényesülését, — mint mely nélkül meggyőződésem szerint szó sem lehet semmiféle stílusról. De hadd tegyem le toliamat. Hisz korántsem octroyálni, hanem csak eszméltetni akarok, midőn a paedagogiai tanítástan casuisticus művelését ajánlom. Tán nem megvetendő eszköz lenne ez nemzeti paedagogiánk önállósítására s közölt stilustanitásbeli példáim a magyar tanszaknak középponttá emelésére tantervűnkben; meggondolva pedig azt is, hogy napjaink tudományossága az ő meglepő föllendülését nem csekély mértékben köszönheti azon graphicus módszernek, mely semmi fáradságot nem ismerő észleleteivel mintegy üldözőbe veszi a jelenségek legkisebb mozzanatait is: a tanítástan aligha vallaná kárát a casuistica alkalmazásának, — melynek ajánlásával nem akarok semmi mást, csupán használni . . . Dr. Macs/ci Valér.
