Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1899
Tartalomjegyzék
22' azt gondolod, hogy ha valami oktalanságot megduplázunk, okosság lesz belőle?“ . . . Gondunk legyen tehát arra, hogy ilynemű tételt csak akkor dolgoztassunk irásbelileg, ha már az előbbi természetű tételek gyakorlása után bizonyos fokú ügyességre tett szert a tanuló a mondatoknak tagjaira, ezeknek egyes szavakra való szétszedésében, s el tud igazodni a szavaknak más szavakkal való helyettesítése körül. Az e nemű tételek kidolgoztatása sokkal szokásosabb, hogysem példával is elő kelljen hozakodnom. 4. Rövidítés. Az előbbi három gyakorlás az egyes mondatok szövedékének átér- tését czélozza. Már a 3-ik sincs szorosan hozzákötve az egyes mondatokhoz, úgy hogy egyes jelentéktelenebb részleteket el is hanyagolhat, s így mintegy átmenetül szolgál az olyszerü gyakorlatokra, melyek már az egész összefüggő beszéd tartalmára vannak tekintettel. Erre nézve az a tanítás czélja, hogy fölismertesse a tanulóval a lényegest, az uralkodó gondolatot, melyet aztán el tudjon különítni azon mellékesektől, melyek csak színezik, bővítik, előkészítik, kidomborítják a főrészleteket. Természetszerűleg tehát rövidítő jellegűek lesznek az ezen csoportbeli feladatok; elsejök pedig maga a rövidítés, vagyis valamely kijelölt olvasmány tartalmából oly kiemelése a fődolognak, hogy az iró saját szavainak megváltoztatása nélkül a mellékes részletek ki- hagyandók. Utasításul szolgál e tekintetben: a) hogy elsősorban meghagyan- dók azon részletek, melyek a fődolgot mondják el, b) de meghagyandók azon részletek is, melyek a fődolog sajátosan egyedi voltára nézve jellemzők. Például ide Írom Jókai Mórnak a „Kenyérmezei ütközet“ czimű elbeszélését, záró jelbe tevén a kihagyandókat, s dűlt betűkkel jelezvén az ezen csatát sajátosan, minden más ütközetektől külön jellemző kifejezéseket — mint mely utóbbiak tehát a dolog lényegétől el volnának különíthetők, de ezt az ütközetet oly sajátosan jellemzik, hogy a kenyérmezei ütközet nélkülök nem volna a kenyérmezei ütközet. A kenyérmezei ütközet. (Szép) Erdélyországban, (a Maros mentében) van egy sík lapály (mely) két oldalról hegyekkel beszegve (Alvineztól Szászvárosig terül). Ezt nevezik Kenyérmezőnek. (Mintha már a természet is csatatérnek alkotta volna.) Három Ízben volt e helyen nagy, véres, Öldöklő ütközet. (Egy-egy temető sines oly sűrűn beültetve sírhalmokkal, mint lenne Kenyérmező, ha az ott elesetteknek mind külön sírt ástak volna.) Az 1479-ik évben Ali bég százezer emberrel rohant (Erdély virányaira, s vérrel és könynyel áztatá meg a vidéket) Gyula-Fehérvárig.
