Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1899
Tartalomjegyzék
19 időnként eszökbe juttatom a tételek kidolgozásáról tanultakat: hogyan kell az anyagot feltalálni elmélkedés és olvasás utján; hogyan kell a feltaláltakat elrendezni, kikerekíteni, nyelvbe önteni, átjavítgatni s végre letisztázni. Atvevén aztán tőlök az elkészült dolgozatot, kijavításkor a hibákat, tévedéseket s helytelenségeket megjelölöm, de bírálatot nagyon ritkán s nagyon szűkmarkulag jegyzek a dolgozatra, mert — s ez nálam a fő — élőszóval bírálok meg minden egyes dolgozatot az osztály színe előtt, úgy egészében, mint egyes hibáiban, vagy bármi megjegyzésre méltó sajátosságaiban, dicsérve a dicsérendőt, megmagyarázva a hibát, — mért hiba, hogyan javítandó, hogyan volna helyesebb. A durva tájékozatlanságokat s vétkes tudatlanságot megrovom, az ügyetlenségeket, szeleskedéseket s baklövéseket, legfőkép pedig a kifejezésbeli barbarizmusokat érdemelt fokig nevetségessé is teszem, ha már nincs más fegyver ellenök. S vajon mi ez eljárásomnak eredménye? Az, hogy a tanulók a legfeszültebb figyelemmel követik a megjegyzéseket; sokan össze is jegyzik — s ezt ajánlom is nekik — az egyes hibák elkerüléséről adott utasításokat, s átalán erősen leikökbe hatol így a bírálat, s el sem is feledik egykönnyen. Voltak tanítványim, kikkel midőn évek múltán mint embernyi emberekkel találkoztam, egész élvezettel emlegették föl az ily „gyakorlatjavításkor“ tett lapi- dáris észrevételeimet; jele, hogy lelkökhöz nőtt a hiba elkerüléséről mondott megjegyzés. — így tehát tanítványim valóban tanultak és okosodtak. Ellenben ha csak irásbelileg jegyeztem volna meg a dolgozat szélén a hibát, hiába Írtam volna oda: lásd a tankönyvben ez — s ez §§. ennyi — s ennyi lapon,-------biz az csak Írott, és pedig kárba v eszett keserves fáradsággal Írott malaszt maradt volna; s ha lett volna is némelyes eredménye, de az soha se lett volna arányban a ráfordított fáradsággal . . . Probatum est! Ideje azonban sorra vennünk az egyes tételeket. 1. Szóátrakás. A nyelvvel bánás tanítását a szóátrakással kezdem, mely alatt értem valamely kijelölt szöveg mondataiban a szavak rendjének fölcserélését, de olykép, hogy se a szavakon ne történjék változtatás, se az értelem meg ne sérüljön. Kötetlen szövegen is gyakorolható ez, de különösen alkalmasnak találtam rá a verset; mert míg ebben az egyes mondatok kevésbbé egymásba fonódók, inkább összesorozottak, addig másrészt irányadó utasításul szolgál, hogy a versbeli rhythmus és rím eltűnjék az átrakás 2*
