Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1899
Tartalomjegyzék
14 ennek-annak a nyitjára, hogy t. i. ne csak brilliánsan praelegáljak, de sikerrel tanítsak. És ebben áll a paedagogiai titok: tanítani tudni! Ha tehát a vargától megkívánjuk, hogy jól tudjon szabni, varrni, szóval hogy jó lábbelit készítsen: akkor a professzortól is megkívánjuk talán, hogy tanítsa meg a gyermeket arra, amit annak tudnia kell. S ha igen, akkor tanulja meg a professzor is a tanítást, mielőtt professzorrá tennék; ha megtanulta, becsüljük meg őt oly mértékben, amily sikerrel tanítani tud; ha nem: ám csapjuk el! . . S vajon ezt eszközli-e a paedagogia, s így itél-e az élet? Bizony nagyon gyéren. S vajon miért? Eljutottam a kérdéshez, melyre teljes őszinteséggel azt kell felelnem, hogy igazi paedagogia, legalább tökéletes didactica nincs! Azonban nehogy félreértessem. Nem azt mondom, hogy nem lehetséges, sem azt, hogy amit eddig a tudomány a paedagogiában tett, az semmi! Sőt nagyon is sok becseset összeírtak a paedagogusok. Hanem csak a mondó vagyok: hogy mindez még nagyon kevés arra nézve, hogy föl legyen építhető a helyes paedagogia tudományos tanításiam része. Már e negativitás correctivumául azt tanácslom, hogy kezdjük az építést alulról. Vagyis tapasztalatokat gyűjtve: casuistice iparkodjunk megszerkeszteni a tanítástant. Tegye meg tehát minden professzor, hogy midőn valamely osztályban bizonyos tételt előadott, jegyezze föl: a) Minő módon járt el az előadásban? b) Mi lett az eredmény? c) Nem kielégítő eredmény esetében hogyan kellett változtatnia előadásán, mig eltalálta a siker módját? Ha sok éven át sok professzor mindezt szorgalmasan és őszintén megcselekszi, az így begyült adatokból bizonyára jobb tanítástan lesz szerkeszthető az eddiginél . . . Ez az én egyéni nézetem a paedagogiáról, jelesen annak tanításiam részéről. Megengedem, hogy sokaknak, kik más nézeten vannak, ez tán különösen hangzik: de vitatkozni nem akarok, mert a vita mint ilyen meddő. Ott van kiki előtt a criterium: mit tudnak tanítványai? Hanem a vita helyett föntebb jelzett álláspontom gyakorlati megvilágításául egy kis casuisticát közlök hosszú professzori tapasztalataimból, és pedig a gondolat nyelvbeli kifejezésének, a stílusnak tanításáról, különös tekintettel az Írásbeli feladatokra. Úgy gondolom, hogy ezt bizonyára jobb néven fogják tőlem venni t. kartársaim, mintha 5—10 paedagogiai munkából és értekezésből csinálnék egy hatodikat vagy tizenegyediket.
