Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1898

Tartalomjegyzék

5 ságra születésén. így lett ő igazán anyánk, nagy­asszonyunk ! Az 1848 49-ki szabadságharcz leveretésével bol­dogtalanság ölelte hazánkat karjaiba; a sokat szenvedett országra a szerencsétlenség nehéz napjai szálltak; néma, de annál nyomasztóbb fájdalommal nézte a magyar, mint tiporják szabadságát, mint tőpdesik a nemzeti boldogság virágos fáját. Elsötétült, komorrá lett min­den! S mikor 1854. április 24-én Bécsben örök hűséget esküdött az osztrákok ifjú császárja, Ferencz József, a szép, bajor herczegkisasszonynak, mintha a remény­nek, a szabadulás reményének halvány fénye kezdett volna derengeni a sötét, magyar szívben; s e fény mind nagyobb lön: már nemcsak világított, de mele­gített is. A börtönök ajtai megnyíltak; 336 magyar várfogoly kapta vissza azonnal szabadságát; hálájok a nemzetével együtt Erzsébethez szállt. Ő meg felkere­sett minket; uj élet költözött az elhagyott budai várba. Hazát és nemzetet szerető lénye nagyban befolyt az 1867-ki kiegyezés müvébe, alkotmányunk teljes helyre- állításába. Megtanulta nyelvünket, történetünket, irodalmun­kat ; amikor csak lehetett, hazánk édes nyelvén csen­dült meg ajakán a szó. Bejárta országunk nagy részét; legszívesebben gödöllői kastélyában tartózkodott; utolsó gyermeke, Mária Valéria, itt született közöttünk, Budán. Hallottátok-e, mint adta a szabadságharcz honvéd- jainak a nemzet koronázási ajándékát, az ötvenezer aranyat ? Hallottátok-e, mint folytak össze könyüi a nemzetéi­vel, mikor odaborult a haza bölcsének, Deák Ferencz- nek, ravatalához ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom