Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1898
Tartalomjegyzék
40 élettel ellenkezik, elégedetlen lesz. Elérhetetlen vágyak és érzések ejtik rabul, melyekből csak keserű csalódások árán józanodhatik ki, vagy pedig sokszor az öngyilkosságban keres beteg lelke szabadulást, ha az életben csapások érik. Én a magam részéről még azt sem engedném meg, hogy újságot olvasson a tanuló. Politikai vezérczikkek, melyek sokszor gyűlöletből fakadnak; az öngyilkosságoknak kiszínezett leírása; a gyilkosságok, sötét bűnök hosszú sorozata; a törvényszéki csarnoknak sokszor pikáns lével feleresztett tudósításai, a melyek a maga romlottságában tárják föl a mai beteg társadalmat: mindez méreg gyanánt hat az ifjúnak még ki nem forrott, meg nem állapodott egyéniségére. Szóval, ha nem válogatjuk meg kellőleg az ifjúság olvasmányait nemcsak hogy az önmunkásságot nem fejlesztjük benne, sőt ellenkezőleg elvonjuk a komoly munkától. Az olvasmányok megválogatása azonban még nem elég; ha azt akarjuk, hogy az olvasás igazán lelki haszonnal járjon, arra is meg kell tanítanunk az ifjút, hogyan olvasson. Bármennyit olvas is valaki, szellemi tőkéje nem igen fog gyarapodni, ha nem úgy olvas, hogy az olvasott dolog lelke kincsévé váljék. „A mennyit a szív felfoghat magába, sajátunknak csak annyit mondhatunk,“ mondja a költő. Úgy olvasson tehát az ifjú, hogy a mit olvas, azt meg is tudja emészteni, mert csakis a kellően megemésztett ismeret lesz igazán sajátja, csakis az megy át mintegy a vérébe s az lesz majd termékenyítő hatással gondolkozására. Ez pedig csak úgy történhetik meg, ha gondolkodva olvasunk, s nem futunk át fölül etesen a könyvön. A fölületes olvasás nem hagy mélyebb nyomokat a lélekben; az ismeretek legnagyobb része be sem jut a tudatba, vagy ha bejut is, csak homályos ismeret lesz, melyet az erősebb benyomások csakhamar kiszorítanak onnan. Éppen ezen szempontból nem szabad egyszerre sokat olvasnunk, csakis annyit, a menynyit a lélek igazán fel tud dolgozni. Ámde a benyomások, ha újabbak és újabbak lépnek nyomukba, könnyen elröpülnek, a képzetek hamar elhomályosulnak, ha nem gondoskodunk róla, hogy a tudatban megerősítsük őket. Erre való az olvasmányi napló. Ebbe írja le az ifjú a nagyobb müvek rövid vázlatát, egy-egy szép gondolatot, melyek lelkét megragadták, életigazságokat, kiváló tetteket és jellemvonásokat, szóval mindazt, a mi méltó arra, hogy sajátunkká tegyük. Ezen olvasmányi napló segítségével azután, ha néha-néha előveszi s olvasgatja, könnyen felújíthatja lelkében a talán már homályosodni kezdő ismereteket s igy mindig erősebben a tudatba vésheti azokat. Ha megszokja a tanuló az ilyen olvasást, akkor nem lesz okunk panaszkodni az olvasottság hiánya miatt s igazán sikerrel taníthatjuk
