Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1898
Tartalomjegyzék
38 kell járulnia a házi munkának is. Ezért is szükséges a szülői ellenőrzés, a mely nélkül a gyermek iskolai kötelességeinek nagyon sokszor nem tesz eleget. Kivihetetlen s az önmunkásságra is káros az a nagyon felkapott és divatos nézet, mely a gyermeket a házi munkától teljesen meg akarja kímélni. Kivihetetlen, nem csak azért, mert középiskoláink nagyon meg vannak zsúfolva, hanem azért is, mert sok és sokféle ismeretanyagot kell a gyermekeknek elsajátítaniok, még pedig kiszabott idő alatt; arra tehát, hogy az ismereteket a közös feldolgozáson kívül még kellő fokban fixirozza is, nincs az iskolának physikai ideje. De meg káros is ez az elv az önmunkásságra, mert a gyermeket felületessé teszi és erőit nem foglalkoztatja eléggé. Természetes s az eddig mondottakból is világosan látható, hogy ezzel korántsem akarom a tanulónak megterhelését. Hiszen ha túlságosan sok házi feladattal terheljük meg a gyermeket, melyek erőit meghaladják, csak kiöljük belőle a munkakedvet s éppen az ellenkezőt érjük el vele, mint a mit akarunk. Alig van valami fontosabb dolog, mely nagyobb gondot igényelne, mint éppen a házi feladat kérdése. Ha teljesen elmellőzi, nem taníthat eredménynyel az iskola; ha pedig nem tart benne mértéket, túlterhelést okoz. Különben is ha kellő mértékben kifejlődött az ifjúban az önmunkásság, ha kiskorától fogva hozzá szoktatták a tevékenységhez: akkor a rendes iskolai dolgain kivtil önmagától is keres foglalkozást. A helyes irányban fejlesztett önmunkássági ösztön szinte ellenállhatatlan erővel fogja őt kényszeríteni, hogy ne elégedjék meg azzal, a mit az iskolában tanult, hanem olvasással egészítse ki ismereteit s így elégítse ki az évekkel egyre növekedő tudnivágyását. Az olvasás tehát szintén fontos eszköz lesz az önmunkásság fejlesztésére, csak kellő módon kell azt az iskolának fölhasználnia és irányítania. Nem vész kárba az a fáradság, melyet az olvasás megkedvel- tetésére és helyes irányban való vezetésére fordít az iskola, hiszen kimondhatatlanul sokat használ vele az ifjú lelki fejlődésének. Az olvasás által bővül a tanuló látóköre; ismeretei gyarapodnak, lelkivilága gazdagszik, érzései nemesbülnek, szépízlése és nyelvérzóke fejlődik; ezenkívül szóbőségre tesz szert s így ügyes lesz gondolatainak kifejezésében, szóval összes lelki tehetségei és erői működnek. Ezáltal egyre növekszik benne az a belső tűz, a mely nem engedi henyélni, hanem folyton ösztönzi a munkára, a tevékenységre. Megszeretvén az olvasást ifjúkorában, később is örömmel és kedvvel fogja folytatni, s igy nem fog unatkozni, ha szabad ideje lesz s nem fog olyan szórakozásokat keresni, melyeknek csak káros hatását tapasz
