Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1898
Tartalomjegyzék
30 Az iskola tehát, ha kellőleg felhasználja és helyes irányba tereli, nagy hasznát veszi a játéknak. A heti két órai tornázás, a mely zárt helyen történik, úgy sem elegendő annak a rossz hatásnak ellensúlyozására, melyet a folytonos ülés és az erős szellemi működés a gyermek testében és lelkében okoz. Ápoljuk tehát a játékokat, igy például az órák közötti szünet vagy kirándulások alkalmával, a melyeket egyúttal az értelem képzésére is nagy mértékben felhasználhatunk, s fordítsunk gondot az úszás, a korcsolyázás és egyéb sportok gyakorlására; mindez elősegíti az ifjú erőinek fejlesztését és az önmunkásság felkeltését. Épen ezért örömmel üdvözölhetjük a revizionált tantervnek azt az intézkedését, hogy megszorítja a szertornázást s télen korcsolyázással, nyáron játékokkal foglalkoztatja a középiskolai tanulókat; rendszeres tornázást csak akkorra rendel, ha a kellemetlen időjárás a tornaterem falai közé szorítja az ifjúságot. Az edzettséget, szorgalmat, erőt, kitartást, mely az angolt jellemzi, annak szokták tulajdonítani, hogy Angolországban kiváló gondot fordítanak az ifjúság testi nevelésére. Intő példa ez nekünk is, hogy ne hanyagoljuk el ezt a dolgot, a mely oly fontos tényezője az egyén és a haza boldogulásának. Az ifjúsági játékok tekintetében épen nem szorulunk a külföldre. Vannak nekünk igen szép nemzeti játékaink, csak össze kell gyűjtenünk s fel kell újítanunk őket, ha esetleg egyik-másik feledésbe ment. A játékot tehát a nevelés felhasználhatja arra, hogy a gyermek erőit és tehetségeit működésbe hozza s tevékenységhez szoktassa. Ezen az alapon azután könnyebb lesz az iskolának a gyermek lelki tehetségeit úgy nevelni, értelmét akként fejleszteni, hogy az önmunkássági ösztönt még jobban erősítse benne, s öntevékenységhez szoktassa őt; hiszen az iskola csakis így érheti el czélját. Az iskolának arra kell törekednie, hogy a tanulónak érdeklődését felkeltse a tanulandó tárgyak iránt. Tegye a tanulást kellemessé, úgy hogy ne érezze a gyermek annak terhét, hanem inkább örömöt okozzon neki. így azután bizonyos belső szükségérzet fejlődik a gyermekben, mely arra készti őt, hogy foglalkozzék, hogy tevékeny és szorgalmas legyen. Az érdeklődés azonban nemcsak arra való, hogy a tanulást könnyebbé és biztosabbá tegyük, hanem állandó hangulattá kell mintegy válnia, mert ez fogja az akarat működését megindítani s a tanuló lelkét állandó önmunkásságra ösztönözni.1 Hogy az oktatás elérje ezt a czélját, kettőre kell vigyáznia: az anyagra és a módszerre, vagyis hogy milyen és mennyi ismerettel fej- leszsze az értelmet, és milyen módon tegye az ismereteket a gyermek tulajdonává. • 1 Ziller: „Allgemeine Pädagogik.'
