Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1898
Tartalomjegyzék
25 körülményre kell vigyáznunk, ha olyan nemzedéket akarunk nevelni, mely a jövő nagy feladatait meg tudja majd oldani. Ismerve a czélt, melyre törekednünk kell, könnyű belátni, mily nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy az ifjút munkához szoktassuk. Szeresse meg már fiatal korában a munkát, mely férfikorában életének egyik főczélja lesz; szeresse meg a munkát úgy, hogy az ne nyűg és teher legyen neki, hanem lelki gyönyörűség, életszükséglet, mely nélkül élni sem tudna; tanulja meg eszköznek tekinteni a munkát, a melylyel harmonikusan kifejlesztett lelki tehetségeit és gazdaglelkivilágát önmagának és hazájának boldogítására gyümölcsöztetheti. Igaz, hogy az élet, az önfentartási ösztön, a létért való küzdelem munkára kényszeríti azt is, a ki talán ifjabb korában nem szokott hozzá. Ámde az ilyen csak kénytelen-kelletlen munkát végez, csak a fizetésért dolgozik s csak annyit, a mennyit előírnak neki, még azt sem jól, azon fölül nem hajlandó bármit is tenni; sőt, ha teheti, szívesen kihúzza magát a dologból. Nincs is az ilyen munkában nagy köszönet; sem az egyénnek, sem a társadalomnak nincs belőle nagy haszna. Az iskolának jut első sorban feladatúi, hogy az ifjúval a munkát megkedveltesse s őt önmunkásságra, öntevékenységre szoktassa, a mely nélkül a lelki tehetségek fejlődése megakad, s az egyén a magán- és közéletben nem érvényesülhet. A paedagogusok olyan fontosnak tartják az önmunkásságot, vagy a mint Herbart nevezi: az érdeklődést, hogy szeriütök ez a tanításnak főczélja. Nincs is ez állításban semmi túlzás, hiszen lelki életünknek alapja az önmunkásság, az érdeklődés. A külső világ benyomásai közöl csak azokat appercipiáljuk, s azok lesznek tudatos képzetek, melyeknél megvan az érdeklődés, a kellő figyelem; mig e nélkül vagy egyáltalában nem jutnak be lelkűnkbe, vagy csak nagyon homályos képzetek lesznek belőlük, melyek hamar kiesnek a tudatból s így nem újíthatok fel. Már pedig a tanításban csak akkor értünk el eredményt, ha a gyermeknek képzetei gazdagok, világosak és könnyen felujúlnak. A gyermekben megvan a tevékenység ösztöne; lelkében szunnyadoz- nak a tehetségek, az erők, a melyekre az élet küzdelmeiben majd szüksége lesz. A nevelésnek tehát arra kell törekednie, hogy az öntevékenység, önmunkásság ösztönét felébreszsze, helyes irányban vezesse, fokozza s a szunnyadó erőket életre keltve, foglalkoztassa, hogy a gyermek már korán megszokja testi és lelki erőinek használatát. A kis jövevény, a kinek megérkezése olyan nagy örömet hozott a szerető szülőknek, csakhamar nagy munkásságot fejt ki. A külső világ sokféle benyomása úgyszólván egyszerre megrohanja, s ezeket a fejlődő léleknek mind föl kell dolgoznia Legelőször is megtanulja érzékei használatát, felfogja a hangot, a fényt; azután belerajzolódik leikébe az édes
