Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1896
Tartalomjegyzék
8 német nyelv tanítása ne, mint az új tanterv rendeli, az I. osztályban, hanem a Ill-ban kezdődjék, s az így felszabadult két-két óra a magyar nyelv óráihoz csatoltassék. A magyar nyelv mellett két, merőben idegen nyelv rendszeres tanításának egyszerre kezdése — ez a kérés megokolásának lényege — nemcsak a kilencz-tíz éves tanúlóknál, hanem a testileg-lelkileg sokkal fejlettebbeknél is nagyon meggondolandó volna; mert igaz ugyan, hogy a szóban forgó két nyelv sokban egyenlő, azért sokban támogatja egymást, de sokban zavarja is és, ezenfelül, oly anyagi halmazban áll a legnagyobb részt középszerű gyermek-tanúlók elé, hogy, ha még úgy vonzaná is hajlamukat, a mint nem vonzza, a legsúlyosabb feladatkép nehezednék rájok s idejöket és erejöket a magok biztos megerőtetéséig lefoglalná. Pauler, talán hogy következetlennek ne lássék, vagy mert ha akart volna sem tehetett máskép, ezt a kérést is, még pedig minden magyarázat nélkül, megtagadta s a III. osztály német nyelvi anyagát, átmenőleg, az I. és II. osztályra is kiszabta, utasításul adván, hogy a fel nem dolgozható rész a következő évre vitessék át, „a mi egyszersmind legalkalmasabb út s mód lesz majd a részletes tantervnek teljes biztossággal való megállapítására.“ Ezen a róla nevezett tanterven kívül, mely az állami és a katholikus gymnasiumokban nyolcz éven át megmaradt, az „Országos közoktatási tanács“ szervezése fűződik még az ő nevéhez. Addig, ha fontosabb kérdésben tanácsra, véleményre volt szüksége, a főigazgatókon kívül az egyetemhez és az országos középiskolai tanáregyesülethez hova kellett fordulnia, a mi rendszerint sok időbe, utánjárásba került s czélhoz, a mint kívánta, mégis ritkán vezetett. Azt akarta tehát, hogy a ministerium mellett állandóan legyen egy „közeg,“ mely „a közoktatás állását és szükségleteit éber szemmel kisérje, annak előmozdítására a közoktatásügyi ministernek, saját kezdeményezéséből is, előterjesztéseket tegyen, a közoktatásnak főkép tudományos és módszertani részére vonatkozó ügyeiben a minister felszólítására véleményt adjon s általában a közoktatás terén szakismeretével és tanácsával a ministernek segítségére legyen.“ (2. §.) Ez az országos közoktatási tanács, mely 1871. deczember 1-jén nyert királyi megerősítést, eleinte tisztán administrativ szempontból volt szervezve; tagjai, számra húszán, fele részben kinevezettek s fele részben választottak, a közoktatás fokozatainak megfelelő tanintézetek szerint négy — tudományegyetemi, műszaki, gymnasiumi és népiskolai — külön osztályt alkottak és a hozzájok utalt kérdéseket, minőségük szerint, előbb az illető osztályokban vitatták meg s többnyire már ott el is döntötték, a mennyiben a közös tanácskozás az osztályok szakvéleményéhez rendszerint vita nélkül hozzájárúlt. Hanem ebből az következett, hogy oly természetű tanügyi kérdéseket is, melyek a különféle
